Ki vagy?
60x80 cm, olaj, vászon, papír, 2009

Amikor megkaptam a felkérést a Volksbank Galériában megrendezendő ego tematikára épülő kiállításra, elgondolkoztam, mit is jelent számomra ez a fogalom, illetve, hogy vajon mit jelenthet a felhívásban szereplő civilizációs álarcok mögötti személyiség kifejezés. Leírogattam magamnak a témáról, ami csak eszembe jutott, és félreraktam az egészet.
Egyik nap aztán ebéd közben hirtelen bevillant egy kép, megjelent előttem egy festmény: három nő állt rajta, egyikük arcán maszk, ami viszont tetszés szerint tologathatóvolt bármelyik arcra. Mivel a maszk a három dimenziós világ része, teljesülhetett az a vágyam, hogy egy festményen is a maszk mögé tudjak nézni, s megláthassam, ki rejtőzik mögötte.

Az utóbbi időben több képemen is megjelent a maszk, illetve a fátyol mögé bújó arc témája. Az új ötlet kíváncsivá tett, és összefonta bennem a korábbi álarcos- és az ego-téma kapcsán felmerült kérdéseket.
Az első vázlatok sokkal kacifántosabbak voltak, mint amilyenné végül a festmény alakult. Az egyszerű, kimért maszk mögött szinte szürreális dekorációkban elvesző női arcokat láttam, de ahogy elkezdtem festeni, sokkal inkább a portrék, a képen megjelenő személyiségek kezdtek el érdekelni.
Voltak modelljeim, akiktől kölcsönöztem a vonásaikat, de itt új arcok, új karakterek születtek.

A maszk kézzelfoghatósága összekötő kapocs a kép kétdimenziós világa, és a néző térbeli valósága között. Játszom ezekkel a terekkel, s a nézőt is bevonom a játékba. Megérintheti az álarcot, aláleshet, megnézheti, ki bújik meg mögötte, átrakhatja egy másik arcra.
A festményen a figurákat egy szinte meghatározhatatlan, semleges térben helyezem el, ahol testhelyzetük, s ruháik színe teremt térbeli viszonyokat.

Az álarc portrékat rejt - hogy ezek valósak vagy kitaláltak, lényegében mindegy.
A maszk mögé kukkantás gesztusa banálisnak tűnhet, és mégis sok ember életében központi kérdés. Azt a kérdést feszegeti, hogy tisztában vagyunk-e önmagunkkal, adottságainkkal, és tudjuk-e, mi a dolgunk a világban.
(Nem kell-e útnak indulni, mint a régi bölcsek tanították, és addig nem nyugodni, amíg az ember önmagát megtalálja? Hamvas Béla)
A  civilizációs álarcok mögötti személyiség számomra az önmagával harmóniában lévő, önmagát ismerő embert jelenti, aki törekszik arra, hogy egyensúlyban tartsa tudatát, érzéseit és fizikai testét. Mindazon részeket, amiket ego-nak nevezünk.
De kik vagyunk valójában? A tudat? Az érzések? A test?
Ez az a kérdés, ami engem igazából izgat.

Erre figyel a kékarcú lány.