A HŐS HARCA A SÁRKÁNNYAL

 

Bevezetés
A sárkány
Az isteni hős küzdelme a démonnal az ókori mítoszokban
Egyiptom
Görögország
Mezopotámia
Az indiai változat
A keresztény hagyomány sárkányölői
Szent Mihály
Szent György
Szent Margit
Kurukshétra mezeje
Utószó
Képgalériák
Jegyzet
Irodalom

Bevezetés

A középkori képeken, ikonokon gyakran megcsodáltam a sárkányon, vagy démonon taposó Mihály arkangyalt, s mindig valami belső erő vonzott e fenséges lény erőt és biztonságot sugárzó alakjához. Régóta él bennem a sejtés, hogy az arkangyal és a démon küzdelme mindannyiunk lelkében mélyen gyökerező ősi szimbólum: hisz oly sok nép meséiben, mitologikus történeteiben jelenik meg az isteni hős, aki megküzd a sárkánnyal vagy a kígyódémonnal.
A művészek mindig is előszeretettel álmodták képbe ezt a csatát. Egyik kor jött a másik után, s a kőtáblákon, papiruszokon, sírfalakon, míves vázákon hol Apophis akarta elnyelni Rát, a napistent, hol Apolló sújtott le Pythonra, hol Zeusz szabadította meg az emberek és istenek világát az őrjöngő Tüphontól, vagy Mardukot faragták kőbe, ahogy legyőzi Tiámatot. Keleten Indra és Vritra harcát énekelték meg, Krisztus után pedig Mihály arkangyal vagy Szent György küzdelmét festik meg vagy faragják szoborba újra és újra a művészek.
Úgy tűnik, a téma kifogyhatatlan és örök. Mert amíg az ember a földi létben, a polaritás világában anyagi testbe zárt szellem, a sötétség és a fényesség, az ösztön és a tudatosság, a káosz és a rend erői újra és újra összecsapnak benne.
A mítosz, a mese képbe való sűrítése tulajdonképp metafora: meg szeretné ragadni és fejteni ezt a véget nem érő küzdelmet, s emlékeztetni próbál erre a mindenkiben lejátszódó történésre.

A Mihály és a Szent György képek apropóján nekivágtam egy izgalmas útnak, s az elején nem is sejtettem, milyen szövevényes, sokrétű és szerteágazó történettel találom magam szemben.  Felkutattam régmúlt hősök és sárkányok versbe szőtt történeteit, száz meg száz képbe álmodott sárkányölőt néztem meg, s közben a téma egyre árnyaltabbá vált. Több évi tanulmányozás, gyűjtögetés, érlelődés után született meg az alábbi tanulmány a hős és a sárkány harcának történetéről.

 

A sárkány

Sok régi történet meséli el, hogy gonosz, démoni sárkányok vagy kígyók (alakjuk gyakran egybemosódik) az istenek és az emberek életére törnek. Az isteni hősnek meg kell küzdenie a káosz erőivel, vagy a sötétség és a gonoszság harcosaival.

De kik ezek a sárkányok egyáltalán?
A világon mindenféle nép mondáiban, mítoszaiban találkozunk egy vagy többfejű, kígyótestű, denevérszárnyú csodálatos lénnyel, aki mind tulajdonságaiban, mind külalakjában meglehetősen ellentmondásos jelenség. Rengeteg féle teremtményt neveznek sárkánynak, a kígyószerű repülő lényektől a hibird szörnyekig. Van néhány közös vonás, ami ráillik a sárkánynak nevezett lényekre: ilyen a hüllőszerűség. Másik közös vonás, hogy ezek a lények repülnek, ha van szárnyuk, ha nincs. A levegő urai ők, de felügyelik, uralják a többi elemet is. Gyakran említik, hogy a sárkány irányítja az időjárást, bármikor vihart támaszt, uralja az esőket, a szeleket. Sokszor laknak nagy tavakban, vizekben, örvényekben, vízeséseknél, vagy magas hegyekben és barlangokban. Természetfeletti erővel rendelkeznek, értenek az emberek nyelvén, varázsolni tudnak. Torkukból sokszor lángok csapnak elő, és mérgező lehelettel pusztítják az életet maguk körül.
Külalak és tulajdonságok szerint többéle sárkánytípus létezik, mint például az amphiptere, a hidra, a lindorm, a sárkánykígyó, a tengeri kígyó, a baziliszkusz, a wyvern, a nyugati és a keleti sárkány, az uroborosz, és a felsorolást folytathatnánk.jegyzet 0

lindorm tarasque
lindorm tarasque

sárkányok1

sárkányok2

Az európai középkori képeken leggyakrabban úgy jelenik meg a sárkány, hogy oroszlánszerű testből kígyófarok illetve kígyónyak tekergőzik elő, amin dühös, kutyához hasonlító fej tátja óriásira száját.

sárkány1

sárkány2
sárkány3
 
sárkány4
sárkány5
 
sárkány6

Egy másik elterjedt típus, amikor kígyó- vagy krokodilszerű hüllőtestből nőnek denevérszárnyak, és a sárkánynak gyíkhoz hasonló feje van.

sárkány7
 
sárkány8
sárkány9
sárkány10
sárkány11

Az európai mondavilágban a sárkány emberevő, gonosz szörnyeteg, nőket rabol, hadisarcot követel, csatára hív, mindenkit felfal, ugyanakkor néha varázshatalmat és titkos tudást is ajándékoz. A magyar néphit szerint felhőkön vágtató szörny, a vihart csináló garabonciás paripája, olykor viszont emberszerű alak, s hazája az égben van. Sok feje lehet, ami azt mutatja meg, hány lelke van.

népmesei
égig érő fa

Magyar Népmesék - rajzfilm

Égig érő fa - Kiss Márta illusztrációja


Vannak hagyományok és látó emberek, akik magas energiával rendelkező természeti helyeken lévő bizonyos éteri erőket hívnak sárkánynak. Ezek az átlagos emberi szem számára láthatatlan éteri sárkányok barlangokat, hegyeket, tavakat őriznek. Van olyan megközelítés is, ami bizonyos kozmikus minőségeket és energiákat hív sárkánynak. Ezek szerint a kozmikus energia mindenütt való jelenlétét a fehér sárkány jelképezi, hozzá kapcsolható a levegő elem. A fekete sárkány mélyen a földben lakik, ő segíti az energiák átalakítását, és ő képviseli a tűz elemet. Kettejük között van a vörös színű víz sárkány, aki mindenféle vizekben lakozik, hozzá kapcsolódik a termékenység, a szerencse, a gazdagság. jegyzet1
Távol-keleten a sárkánynak a mai napig inkább a pozitív, a jóságos, a bölcs, a szerencsehozó és védő vonásait hangsúlyozzák, de azért a keleti mesékben, legendákban és hagyományokban is megjelenik a sárkány pusztító és gonosz mivolta.
A régi Kínában a sárkány a császári család jelképe volt, és ez a csodalény ékesítette a kínai zászlót is. A kínai sárkány erőteljesen a yang minőséget, a férfiúi princípiumot jeleníti meg. Íme néhány sárkány Kínából és Japánból:

hokusai
keleti1 kínai sárga keleti2

Perzsiában a sárkány démoni és segítő jellege is megjelenik:

perzsa1 perzsa2 perzsa3

Jáván a sárkány szent lény, és a föld mélyének örzője. Többnyire kígyó testtel, kitátott szájjal, koronával a fején ábrázolják. Nagyon sokszor láthatjuk díszítő motívumként gamelán gongokat tartó állványon, épületek oromzatán, templomokon, kriszeken (jávai szent kés). Védőerőt tulajdonítanak neki.

jávai
 
naga
dwi naga

Taman Sari - Jogjakarta

Kraton - Jogjakarta

A jelenkor fantazy világában se szeri se száma a sárkányábrázolásoknak. Ezek a sárkányok már távol vannak a középkor bájos teremtményeitől. Többnyire vérszomjas, hatalmas szárnyú, gonosz fenevadakként jelennek meg. A teljesség igénye nélkül (mert a választék tényleg óriási) lássunk néhány példát:

fantasy1
fantasy2
fantasy3


A sárkányt a csillagos égen is megtaláljuk. A csillagkép mitológiai története szerint Ládón, a kígyótestű, százfejű sárkány Héra jóvoltából került fel az égre. Ládón egy ritka kincset őrzött a Heszperiszek kertjében, azt a fát, amelyen az örök ifjúság és halhatatlanság aranyalmái teremtek. Ezt a fát Héra kapta Gaiától nászajándékul. Héraklésznek az volt a tizenegyedik feladata, hogy ellopjon egy aranyalmát a kertből. A történet egyik változata szerint ő ölte meg a sárkányt a kalandos és nehéz vállalkozás során.

draco
draco_ursa_m

A csillagoknál maradva egy másik érdekes megközelítésből is megismerkedhetünk a sárkánnyal. Látó nők írták le galaxisunk szellemi történetét, melyben 13 csillagnemzetség útja által bontakozik ki számunkra a Teremtés.jegyzet2
"A 13 Csillagnemzetség, az Egy Forrásából útnak induló 13 szellemi közösség megmutatja az élet ösvényeit a Tejút Galaxison belül, megjeleníti azokat a fizikai, lelki, szellemi minőségeket, archetipikus mintákat, amelyeket az Élet nevű nagy játékban valaha eljátszhattunk."
Ezek szerint a Sárkányok csillagnemzetség küldetése az Isteni Rend őrzése. A sárkányok hivatottak megvédeni az uralkodókat bármilyen körülmények között. Beavatásuk a harcos útja, sorsuk a szolgálat. Mégis lelépnek a sorsuk által kijelölt útról, fellázadnak, többre hivatva érzik magukat, és uralkodni akarnak. Minden áron magukhoz akarják ragani a hatalmat, aminek aztán káosz és pusztulás lesz a következménye.

Mindezekből látható, hogy a sárkány alakja mennyire árnyalt. Több jeles folkloristával és vallástörténésszel egyetérthetünk, hogy a sárkány képzete hosszas fejlődés eredményeképpen jött létre. jegyzet3
Mint a következő példákból is látni fogjuk, egy valami biztos: Európában, a Közel-Keleten és Indiában a sárkánynak elsősorban démoni lényege terjedt el, de ez nem fedheti el azt, hogy a sárkányhoz másfajta képzetek és szimbólumok is kapcsolódtak. Éppen emiatt a sárkány, és a vele való csatározás is sokkal árnyaltabb jelenség, mint azt első ránézésre gondolnánk.

 

Az isteni hős küzdelme a démonnal az ókori mítoszokban

Egyiptom

Egyiptomban az alvilági démon-kígyóisten, az idők kezdete óta az Ősvizekben élő Apep vagy Apophis testesítette meg a sötétséget, a rosszat, a káoszt és a rombolást.

apophis
apophis2

Ellentéte volt Rának, a fényes napistennek, olyannyira, hogy a kígyódémon minden éjjel megtámadta az alvilági vizekre érkező Rá bárkáját, és mindent megtett, hogy megállítsa a hajót. Elszívta a vizeket, az isteneket hipnotizálta, egyedül Széthre nem volt hatással, így ő védelmezte Rát éjjeli útján. (Különös, hogy később éppen Széthet azonosították Apophisszal, ő lett gonosz, démoni isten.) Végleges győzelmet azonban sosem aratott a sötétség a fény felett, ahogy totális vereséget sem szenvedett.
Széthet úgy ismerjük, mint a káosz és rombolás istenét, bár ahogy az előbb láttuk, nem volt mindig negatív jelenség. Az egyiptomi történelem kezdetén Észak - Egyiptom sivatagi és háborúistene volt, aki a viharokon uralkodott. Alsó és Felső - Egyiptom egyesülésekor ie. 3000 körül azonban Hórusszal, Felső – Egyiptom patrónus istenével valahogy össze kellett boronálni. Ekkor kezdődött el Széth egyre rosszabb színben feltűnni, s ekkor született meg a mítosz a két isten keserves küzdelméről. Széth „elgonoszodása” egészen addig fajult, hogy végül átvette Apophisz helyét, és az isteni panteonban ő lett a főgonosz. Az ókori görögök Tüphonnal azonosították, ezért olykor ilyen néven is ismeretes.
A mítosz szerint Széth Geb, a föld, és Nut, az ég fia, testvére Ozirisznek, Ízisznek és Neftisznek. Féltékenységből megölte Oziriszt, testét feldarabolta, a testrészeket pedig szétszórta Egyiptomban, s magát nyilvánította az ország királyává. Ízisz mégis gyermeket fogant Ozirisztől, és a papirusznádasban titokban megszülte, majd felnevelte Hóruszt, amíg az elég erős nem lett ahhoz, hogy Ozirisz örökségét, a trónt visszakövetelje a gonosz bitorlótól. Széth és Hórusz csatája hosszadalmas és nehéz volt, végül Hórusz mégis győzött és megkapta a jussát.

seth

Széth

Hórusz és Apophis

 

Görögország

 A görög mitológiában Zeusznak Tüphonnal, a világuralmat magának követelő, félelmetes szörnnyel kellett megvívnia, hogy megvédje az olimposziak és az emberek világát. 
Miután az istenek legyőzték a kígyólábú óriásokat, a gigászokat, Gaia, a földanya rendkívüli dühében és fájdalmában Tartarusszal nemzett még egy fiút, hogy majd ő is az Olimposz uralma ellen lázadjon.
Ez a lény sem volt kevésbé félelmetes, mint a gigászok, sőt.

Száz rettentő feje az eget verte, gonosz szemeiből méreg csöppent. Tátogó szájából láva ömlött és tüzes kövek potyogtak, s ha beszélni akart, száz kígyó sziszegése hallatszott, mely olykor száz oroszlán bömbölésévé torzult. Voltak, kik félig ember, félig sárkány lényként látták: felül emberalakja volt, kiterjesztett karjaival elért Kelettől Nyugatig, testéből szárnyak nyúltak ki, kezei és alsó végtagjai sárkánykarmokban végződtek.

typhon

Tüphon túlságosan elbizakodott lett szilaj ereje miatt, s magának követelte a világ uralmát. Az istenek nagyon megijedtek, amikor a feldühödött Tüphon  hatalmas ordításokkal hegyeket markolt meg és hajigált az égbe. Így kapta fel az Etnát is, ám Zeusz hatalmas erejű villámcsapással sújtotta, s ráborította az egész hegyet. Tüphon most is ott gubbaszt a hegy gyomrában, s mérges lehelete okozza a vulkán kitöréseit. Így hát ő a földből kiáradó romboló fergetegek, mérges gőzök és tomboló tüzek képviselője.

zeus_typhon

A szellem szabadságát megtestesítő görög napisten, Phiobos (ragyogó) Apollón is megküzdött egy kígyódémonnal, Pythonnal. A történet egyik verziója szerint a féltékeny Héra megátkozta Létót, aki Zeusszal hált, és ikreket hordozott méhében. A dühödt feleség Pythont küldte a várandós asszony nyakára, hogy folyton üldözze, és semmilyen földön ne hagyja letelepedni. Délosz mégis befogadta Létót, és itt született meg Apollón és Artemisz. Apollón, hogy megbosszulja anyja üldözését, négy napos korában megküzdött Gaia gyermekével, az óriási kígyóval, aki Delphoi szigetén az omphalos, a föld középpontját jelző szent kő őrzője volt. Apolló lenyilazta Pythont, s a kígyó holttestét a kő alá temette. Zeusz utasítására azonban Apollónak a gyilkosság miatt meg kellett tisztulnia. A legfőbb isten rendelésére Apolló megalapította a Pythiai Játékokat, melyeken atlétikai és zenei versenyszámokban vetélkedhettek a jelentkezők. Ezek után Apolló tiszteletére minden négy évben megrendezték a játékokat.
A Nap és a lantzene istene átvette az irányítást a jóshelyen (ahol időtlen idők óta jósálmokat és jósüzeneteket kaptak az emberek). A helyet Pythónak nevezték el (a szó rothadást jelent), a jósnőt pedig Pythiának. Pythia egy szikla hasadéka mellett ült háromlábú székén, babérlevelet rágcsált és a résből kipárolgó gőzök, gázok fölé tartva arcát, várta az isten megjelenését, vagyis az önkívületi állapotot. Apolló győzelme után a jóslás mindig Apollóhoz és Zeuszhoz intézett imákkal kezdődött.

r willems

R.Willemsz de Baudous - 1589

 

rubens

Rubens - 1636-37

 

Turner

William Turner 1811

 

A görögök nem fukarkodnak a sárkányos történetekkel. Felidézhetjük Androméda és Perszeusz történetét is:

Androméda az etiópiai Képheusz király és Kassziopeia királynő lánya volt. A királynő önteltségében vetélkedésbe fogott a tengeri nimfákkal, a néreiszekkel, és azt állította, hogy szebb valamennyiüknél. A nimfák ezt természetesen zokon vették, és bepanaszolták a dolgot Poszeidónnál. A tenger istene is feldühödött, mérgében árvízzel öntötte el a vidéket, s egy tengeri szörnyet is elszabadított, hadd garázdálkodjon.
Megszeppent a király minden alattvalójával egyetemben. Miután jóshoz fordultak, megtudták, hogy egyedül úgy tudják jóvá tenni a dolgot, ha Andromédát áldozatként odavetik eledelül a tengeri szörnynek. Szomorú volt a király, de akkora nyomás nehezedett rá, hogy nem volt mit tenni, hagyta, hogy lányát egy sziklához kötözzék, és sorsára hagyják.
Éppen ekkor történt, hogy Perszeusz szárnyas lován, Pegazoszon hazafele vágtatott tarisznyájában a levágott Gorgó fejjel. Fentről meglátta a leláncolt Andromédát, és bár Gorgó fekete varázslata nem hatott rá, a szerelem mérgezett nyila megsebezte a szívét.
Biztos ami biztos, Képheusz király elé állt szándékával, hogy kiszabadítja a királylányt, ha neki adja feleségül. Ezt írásba is foglalták, s a hős ezután boldogan megszabadította Andromédát a szörnyeteg karmai közül, s el is pusztította a tengeri sárkányt.
(A kaland persze még nem ért véget, mert Perszeusznak le kellett számolnia Pineusszal, Androméda jegyesével, és más cselszövőkkel, de a tarisznyájában lévő Gorgófejjel bárkit kővé változtathatott, s ráadásul az istenek kegyeltje is volt, így az ő oldalán állt a szerencse. De ez már egy másik történet.)

veronese edward burne jones

Paolo Veronese 1584

Edward Burne Jones 1888

A görög mitológiában van még egy történet, amit szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül: Héraklész vagy római nevén Herkules küzdelme a lernai hidrával.
Héraklész a földi szenvedéseket vállaló, de a halál felett győzni tudó, megistenülni képes ember szimbóluma, s életútja megmutatja, hogyan lehetünk úrrá önmagunk felett.
Zeusz és a halandó Alkméné gyermekeként született emberi testbe a hős. Viszontagságok, istenek dühe és kegye, emberi bűnök, és kimagasló hőstettek kísérték életét.
Héra istennő varázslattal elkábította Héraklészt, aki ettől megőrült, s kiirtotta családját, mert áldozati állatnak hitte gyermekeit, és a tűzbe vetette őket. Amikor kijózanodva rádöbbent tettére, számkivetésbe ment. Delphoiban tanácsot kért a Pythiától, és azt kapta útmutatásul, hogy szegődjön a mükénéi Eurüsztheus király szolgálatába, és teljesítse azt a 10 feladatot, amit a király ki fog számára jelölni. Így is lett.
Második feladata volt, hogy megküzdjön a lernai hidrával. Ez a kilenc fejű kígyó-szörny a Lerna melletti mocsárban élt, és pusztításaival, garázdálkodásával sok gondot okozott a vidéken. Héraklész nehéz küzdelemre készülhetett, mert tudta, hogy a hidrának a középső, kincedik feje halhatatlan.
Ifjú unokaöccsét, Iolaost kérte fel, hogy legyen harci szekerének kocsihajtója.

"A lernai mocsárhoz érve... tüzes nyilakkal kényszerítette, hogy a hydra előjöjjön a veremből, és buzogányával akarta leütni a szörny kilenc fejét. De nem ment vele semmire, mert ha egy fejét leütötte, két másik nőtt a helyén. Egy óriási rák is a hydra segítségére jött. A rákot még csak megölte Herakles, de a hydrához végül Iolaost kellett segítségül hívnia. Ez felgyújtotta az erdőt a közelben, és tüzes üszökkel égette ki a leütött hydrafejek tövét, hogy ne tudjon új nőni a helyükbe. Végre eljutott Herakles a hydra halhatatlan fejéhez, leütötte azt is, elásta, és egy óriási sziklát hengergetett föléje. "jegyzet4

váza getty váza

Athéni váza, ie. 475 körül

váza, a Getty múzeumban, California

 

Polaiulo Guido Reni moreau

Pollaiuolo - 15.sz. vége

Guido Reni 1620 Gustave Moreau 1876

Héraklésznek másik kalandja is akadt egy sárkánykígyóval, amiről már esett szó. A hős tizenegyedik feladata az volt, hogy hozzon egy aranyalmát a Heszperiszek és a Ládón sárkány által őrzött aranyalmafáról.

mozaik
hercules

Trabajos mozaik, Madrid, isz. 201-250

Johann Volckamer 1708-1714

falikárpit
ryland
Willem Dermoyen falikárpitja, 1528

Robert Knight Ryland, 1910

 

Mezopotámia

A mezopotámiai teremtéstörténetben is megvív a hős isten az őskáoszt jelképező szörnnyel. Az akkád kozmogóniai költemény, az Enúma elis meséli el ezt a meglehetősen komor történetet.

pecsételőhenger


Az ősvízben megjelenik az első pár: Apszu és Tiámat.

 Apszu, az ős-kezdet, minden
dolgok teremtője-atyja
s Mummu-Tiámat ősanyánk még
vizeikkel egybemosódtak;

Majd az ősvíz differenciálódik, az édes és sós víz keveredik, és megszületnek az első istenek. Ám az istenek hancúroznak, ricsajoznak, kinevetik Tiámatot. Apszu megelégeli ezt, és úgy dönt, hogy gúzsba köti az isteneket. (Mennyivel jobb is volt az ős-mozdulatlanság!)
Tiámat kikéri magának, hogy megöljék teremtményeiket, ám Apszu hajthatatlan. Amikor az istenek megtudják a tervet, megszeppennek és el is hallgatnak rögtön, ám Éa, a bölcsességben erős, a hatalmas, az okos Éa, a mindent tudó, megbűvöli Apszut, mély álmot hint rá, a vizek mélyére rejti és megöli. Így Éa lesz a Vizek istene. Apszu tengerén üt tanyát, és palotáját is apszunak nevezi. Itt születik meg Marduk, Éa és Lahamu fia.

Tökéletesnek teremté őt, kétfejűnek;
méltóságban mindenki mást felülmúl;
tagjai tündöklőbbek az elégnél;
alig-felfoghatók, hozzá-nem-férhetőek.
Szeme négy és füle is négy vala,
szájából lángos tűz csapott elő;
négy füllel fülelt, négy szemmel tekintett -
mindent látott és mindent hallott.
Sudárabb a nagy isteneknél, soraikból fejjel kimagaslik:
tagjai fönségesen nőttek, másokéinál ékesebben.


Eközben Anu, az ég istene sem rest, négy szelet teremt, és biztos ami biztos, forgószelet is, amelyekkel aztán jól megbolygatja Tiámatot. A pihenésüktől megfosztott istenek ezt kikérik maguknak, és Tiámat immár cselekszik, szörnyhadat teremt, és felkészül a csatára:

 

A Mélység Anyja, Mindenek Szülője,
rettentő bajvívó-fegyverek gyanánt órjás-testű
kígyókat szült, hegyes fogúakat, kegyetlenül
őrölő állkapcsúakat s méreggel tölté
testüket vér helyett... Bősz sárkányokat is
költött a tenger iszapjából, szörny-taréjú
iszony-lehelőket, miket ha fölugorni
lát az élő vagy állani meredten -
az ijedségtől szörnyet hal legottan!
Basmukat, lahamukat, veszett kígyókat,
skorpió-embereket, vérivó kutyákat, jeges viharokat,
dühöngő orkánokat, halpikkejű férfiakat s bikákat,
akik a harcban könyörtelenek,
félelmet-nem-ismerők, győzhetetlen
fortélyúak - szám szerint tizenegyet
e furcsa szörny-nemekből létrehívott.
tiamat


Tiámat szörnycsapatai vezetésével az istenek egyik elsőszülöttjét, Kingut bízza meg,
akivel sem Éa, sem Anu nem mer szembeszállni. Egyedül Marduk vállalkozik az ütközetre, de  az a feltétele, hogy ha győz, teljhatalmú legyen, akinek parancsát mindenkinek követnie kell. Az istenek ebbe beleegyeznek, megáldják Mardukot, s elkezdődik a csata. 

marduk - tiamat


A nagy küzdelemben Tiámat belegabalyodik ellenfele hálójába, a szelek szétfeszítik száját, megtöltik bensejét, s Marduk leteríti a szörnyet nyilával.
A győztes aztán kettévágja Tiámat holttestét, ennek egyik feléből az égbolt lett, másik feléből a föld. A megláncolt Kingu ereit pedig felvágják, és Marduk megalkotja az embert.

Tiámat teremtő energiái igen hamar pusztítóba fordulnak, az ősi tenger tele lesz démoni lényeggel. Márpedig az akkádok szerint a világ ebből a démoni anyagból keletkezett, ezt töltötte meg isteni erővel a teremtő Marduk. jegyzet5

 

Az indiai változat

Az ősi indiai történetek is elmesélik a fényes istenség és a démon küzdelmét. A védikus korban Indrát tisztelték az istenek királyaként. A vihar és a háborúk istene volt ez a szőke, aranybőrű, fenséges lény, aki igen kedvelte az istenek mámorító italát, a szómát, ebből merítette erejét nagy tetteihez. Ezek közül az egyik legnagyobb az volt, hogy megszabadította az embereket Vritrától, aki aszállyal sújtotta a földet. Vritra (akinek neve azt jelenti: beborító) gonosz és önző, óriási kígyódémon volt. Azt tervelte ki, hogy minden vizet megkaparint magának. El is szívta a vizeket, rabságba ejtette a felhőgulyákat, s az aszály éh- és szomjhalállal fenyegette az embereket. Kétségbeesett könyörgések szálltak az istenek felé, hogy mentsék meg a földieket a gonosz Vritrától. Ez időben született Indra, akit a panaszok rögtön tettvágyra sarkalltak. Felhörpintett annyi szómát, amennyi száz tehénnel felért, s az italtól oly erőre kapott, hogy kitöltötte a két világot. Magához vette félelmetes mennykőfegyverét, amit Tvastri, a kézműves isten kovácsolt, s kétfogatú kocsin, nagy kísérettel hadba vonult Vritra ellen. Elfoglalta a démon 99 erődjét, majd magával a szörnnyel kezdett csatázni: végül villámfegyverével, a vadzsrával sújtott le Vritrára. A felhőgulya kiszabadult, és a víz lezúdult a földre.

A mítosz egyes változatai szerint Indra minden aszályos évben megismétli ezt a hőstettét. Más elbeszélésekben inkább a szörnynek kedvez a szerencse: lenyeli Indrát, s csak az istenek közbeavatkozására hányja ki, majd Indrának menekülnie kell.
A különféle történetek is azt bizonyítják, hogy Indra folytonosan küzd a gonosz, démoni, viszályt hozó erőkkel, a dánavákkal, akik megbolygatták a dévák és aszurák (istenek és démonok) közötti egyensúlyt.

Álljon itt egy Indrához szóló himnusz részlete a Rig Védából, Weöres Sándor fordításában:

vritra

Indra hőstetteit vágyom dicsérni,
első csodáit a mennykő urának.
Sárkányt ölt, ezzel utat tört a víznek,
mert a hegyek hasát felhasogatta.

A szirten heverő sárkányt megölte.
Dörgő mennykövét Tvastar készítette.
Mint bőgő tehenek, vizek rohantak,
mind valahányan tengerbe siettek.

A bika-erejű, szómát emelve,
az ünnepségen ivott az italból,
aztán villám-nyilat vett a magasztos,
megölte a kígyók elsőszülöttjét.

 

Az északi népek sárkányölője

Az északi népek meséiben, mítoszaiban is megjelenik a sárkányölő hős alakja. Sigurd, Siegfried küzd meg a kincset őrző sárkánnyal, s győzelmével varázserő birtokába jut. A germán világban mindenütt mesélték ezeket a történeteket, ezért többféle változat is ismeretes. Leírva megtalálhatóak például a norvég Völsung sagában, a német Niebelungenliedben, és az Eddában.

siegfried

Alan Lee - Sigurd és Fafnir, 1984

Így szól Sigurd és Fafnir története röviden:

Hiordis már szíve alatt hordozta Sigurdot, amikor Sigmund, az apja elesett egy csatában. Sigmundnak haldokolva kellett megtudnia, hogy gyermeke fog születni, így örökségül azt a kardot hagyta leendő fiára, amit Odin a csatában darabokra tört.
Hiordis újra férjhez ment, s Alf király úgy döntött, hogy a fiút elküldi Reginhez, a törpe kovácshoz, hogy nevelje fel.
A fondorlatos Regin jól látta, micsoda erő lakozik az ifjú Sigurdban, ezért eltervezte, hogy felhasználja terveihez, és megszerzi azt a mesés kincset, ami után annyira sóvárgott.
Reginnek Hreidmar volt az apja, akinek volt még két testvére: Ótr és Fafnir. Egyszer egy isten (Loki) véletlenül megölte Ótr-t, ezért családja elégtételt követelt: aranyat és kincseket kértek. Loki elkérte a tengeri óriásasszony, Rán hálóját, a tengerbe merítette, és kifogta Andvari törpét, aki épp csuka alakjában úszkált a vízben. Loki csak akkor volt hajlandó szabadon ereszteni a törpét, ha az minden kincsét neki adja. Andvari odaadta minden aranyát és drágakövét, csak egy gyűrűt akart megtartani. Meg volt rá az oka, hogy miért: átok és halál várt viselőjére. Ám Loki a gyűrűt is elszedte Andavaritól, ami a hatalmas kinccsel egyetemben Heidmarhoz és Fafnirhoz került.  Az irígység, kapzsiság és mohóság erőt vett Fafniron, és az összes kincset csak magának akarta megtartani, ezért sárkánnyá változott, rátelepedett az aranyra, testvérét pedig megölte.
Sigurd végül Regin rábeszélésére ráállt, hogy megöli a sárkányt. Megkérte a törpét, hogy kovácsoljon neki kardot, ám minden kardja kettétört. Végül Sigurd az apjától örökölt pengedarabokat adta oda a törpének, hogy kovácsolja egybe. El is készült a kard, s nem hogy  nem tört el, de Sigurd még az üllőt is kettéhasította vele.
Regin és Sigurd óvatosan megközelítették Fafnir barlangját. A törpe azt tanácsolta, hogy Sigurd ásson egy gödröt, feküdjön bele, és takarja le magát valamivel. Mikor pedig elmegy fölötte a sárkány, leszúrhatja. Ekkor megjelent egy rejtélyes öregember is, aki nem volt más, mint Odin, és azt súgta az ifjú hős fülébe, hogy ásson egy árkot a sárkány vérének, amelyben ha megfürdik, testét nem sebezheti meg semmi sem.  Sigurd így is tett, megölte a sárkányt, s megfürdött a vérében, de egy falevél észrevétlenül a vállára esett, így teste egy helyen mégis sebezhető maradt. Regin megkérte Sigurdot, hogy adja neki oda Fafnir szívét, de mielőtt ezt Sigurd megtette volna, ivott egy kicsit a sárkány véréből, és csodák csodájára ezek után megértette az állatok beszédét.
Kihallgatta a madarakat, akiknek társalgásából megtudta, hogy Regin cselszövést tervez ellene, ezért kardjával lefejezte a törpét. Ezután megsütötte a sárkány szívét, és egy részét megette, amitől mindentudóvá vált.
jegyzet6

sigurd
siegfried
Hylestad templomából, Norvégia Donn P.Crane illusztrációja

 

A keresztény hagyomány sárkányölői

Mivel a keresztény kultúrkörben szocializálódtam, és festőként is ehhez a világhoz kötődöm leginkább, a keresztény sárkányölőkről részletesebben szeretnék szólni, s egyben egy kis művészettörténeti kalandozásra is meghívom a kedves olvasót.

Az Ószövetségben több helyen is felbukkan egy kígyószerű, tengeri szörnyeteg, a Leviatán, s utalásokat is találunk arra, hogy az Isten megküzd vele:


(az Isten) Lehelletével megékesíti az eget,
keze átdöfi a futó kígyót” 

Jób 26:13

 

„Ama napon meglátogatja az Úr kemény,
nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó
kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és
megöli a sárkányt, mely a tengerben van.”

Ézs. 27:1

leviathan
  Gustav Doré - Leviathan, 1865

Az bibliai ősi kígyó aztán a végidők harcánál is jelen van:

Mihály

"És lőn az égben viaskodás: Mihály
és az ő angyalai viaskodnak vala a
Sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik
vala és az ő angyalai;

De nem vehetének diadalmat, és az ő
helyök sem találtaték többé a mennyben.

És vetteték a nagy sárkány, ama
régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és
a Sátánnak, ki mind az egész föld ke-
rekségét elhiteti, vetteték a földre, és az
ő angyalai is ő vele levettetének."

Ján.Jel. 12.7-9

Pacino di Bonaguida, 1330  


apokalipszis
Angers-i gobelin 1373 - 1382


A sárkány, illetve a kígyó a keresztény világszemléletben a gonoszt, Isten ellenfelét, az ördögöt testesíti meg.
Szent Mihály („ki olyan mint az Isten?”), az égi seregek vezetője, a fény hercege száll szembe a sötét erők hadaival, ő vezeti ezt az örökké megújuló csatát.

Mihály
id Hans Lou, 1500 körül


A keresztény hagyományban „Dániel tanúsága szerint ő serken föl majd az Antikrisztus napjaiban, és ő védelmezi, oltalmazza a kiválasztottakat (Dán 12,1). Ő harcolt a sárkánnyal és angyalaival, s az égből levetve nagy győzelmet aratott rajtuk. Ő vitatkozott az ördöggel Mózes testéről, mert az elő akarta adni a testet, hogy Isten gyanánt imádják a zsidók. Ő veszi át a holtak lelkét, és az örvendezés paradicsomába vezeti őket. Hajdan a zsinagóga fejedelme volt; ma az Úr az Egyház fejedelmének állította. Mint mondják, ő sújtotta csapásokkal az egyiptomiakat, ő választotta szét a Vörös-tengert, ő vezette a népet a pusztában, és ő vezette be őket az Ígéret Földjére. A szent angyalok seregében ő Krisztus zászlótartója; az Úr parancsára majd ő öli meg az Olajfák hegyén az Antikrisztust. Mihály arkangyal szavára támadnak fel a halottak, s ő mutatja meg az Ítélet Napján a keresztet, a szögeket, a lándzsát és a töviskoronát.” jegyzet7

A zsidó hagyomány szerint Szent Mihály mentette meg Dánielt az oroszlán barlangjában, ő beszélt Mózeshez az égő csipkebokorból, s a Tízparancsolatot is ő adta át a Sínai-hegyen. Ő volt Jézus és Szűz Mária védelmezője, míg a földi világban éltek.
A magyar néphagyományban úgy tartották, Szent Mihály kíséri az emberi lelkeket a halál után. A halott emberre több helyen azt mondták: „megrúgta Szent Mihály lova”.

A képzőművészetben Szent Mihály (és majd amint látjuk Szent György) ábrázolása igen kedvelt téma. A Mihály-ábrázolásoknak négy fő válfaja létezik:
1. Az arkangyal a démonon tapos:

guido reni gerard david fra angelico

Guido Reni 1630

Gerard David 1510 Fra Angelico 1424-25

2. Az angyali seregek élén kiveri a lázadó angyalokat:

limbourg Dürer Rubens

Limburg fivérek 1416

Albrecht Dürer 1496-98 Rubens 1620

3. A végítélet egyik főalakja, kivont karddal vagy lándzsával:

jan provost jan van eyck

Jan Provost - 1525 körül

Jan van Eyck - 1425-30

illetve az Utolsó Ítélet képeken megjelenik mérleggel a kezében is:

hans memling Rogier van der weyden

Hans Memling - 1467-71

Rogier van der Weyden - 1445-50


4. Önálló kompozícióként is szokott szerepelni Mihály, amint mérlegén megméri az emberi lelkeket. Az egyik serpenyőre többnyire rácsimpaszkodik egy furfangos ördög:

d' arpo Abadia

Guariento d'Arpo, 1354

Juan de la Abadia 1490

Nézzük meg jobban azokat a képeket, ahol Mihály a démonon tapos! Érdekes módon hol sárkányt, hol ördögfigurát, hol pedig egészen antropomorf lényt láthatunk:

1 2 3
4 5 6
7 8 9
10 11 12

Ez abból eredhet, hogy a Biblia több harcról is beszámol. Mihály egyrészt szembefordul a lázadó angyallal, Luciferrel, aki egykor ugyan olyan fényes és magasságos lény volt, mint Mihály, sőt, ő volt Istenhez a  legközelebb. De egyszer csak elirigyelte a hatalmat, és fellázadt az Úr ellen. Mihály az angyali seregek élén kiűzte Lucifert a többi lázadó angyallal a mennyekből. Ezt az eseményt láthattuk a fentebb idézett képeken is. Amikor Mihály az antropomorf démonon tapos, az valószínűleg az elbukott angyalra utalhat.

Lorenzo Lotto festményén egyértelműen az egykor magasztos angyal bukását láthatjuk. A mennyekből való alázuhanásnak lehetünk tanúi, de nem látunk se sárkányt, se ördögöt, se démont, csak két angyali lényt. Mihály van felül, jobbjában kard, amit inkább vállán nyugtat, mintsem fenyeget vele. Bal kezét – amivel egyébként kiutasító mozdulatot szokott tenni – az aláhulló után nyújtja. S az arcok: mintha egy ikerpárt látnánk.

lorenzo lotto

Lorenzo Lotto 1550


A középkorban aztán Lucifer és a Sátán alakja egybeforrt, akikről a keresztény ezotéria egyértelműen különálló ellenerőkről beszél. Egészen más Lucifer, és más a Sátán, vagy Ahrimán „feladata”.
A bukott angyaloknak is fontos küldetésük van, és ugyan úgy helyük van az Univerzumban, mint a fényes angyaloknak, vagy mint nekünk, embereknek. Nekik az  a dolguk, hogy kísértsenek. Lucifernek tehát el kellett vállalnia a lázadást, mert benne volt a Tervben.

A párizsi Notre Dame középső bejárata fölött ezt a domborművet láthatjuk:

notre dame

Itt Mihály nem tapos az ördögön, hanem egyenrangú félként állnak egymás mellett, és megmérik a lelkeket. Az üdvözültek Mihály mellett sorakoznak fel, és Krisztus fele tekintenek, a lefele néző kárhozottakat pedig ördögök vezetik el láncokkal.

Lucifer kiűzése mellett van egy másik harc is, immár a sárkánnyal, "a régi kígyóval" amiről a Jelenések Könyvében olvashatunk. (Lásd a fentebbi idézetet, Ján.Jel. 12.7-9).
A bukott angyalból is démon lesz, de a sárkány egyesít magában minden addigi gonoszt, minden ellenállást és hatalmi törekvést. Ez az a történet, amire a Sárkányok csillagnemzetsége kapcsán már történt utalás. A sárkánnyal való csatákat megismerhetjük a médiumi közvetítéssel megírt, galaxisunk kozmikus történetéből.

A Rudolf Steiner által útnak indított antropozófiában Mihály arkangyal lényének és a sárkány ellen való küzdelemnek nagyon fontos szerepe van. A szellemtudományos tanításokban Mihály a „gondolatok tüzes fejedelmeként”, illetve a Kozmikus Intelligencia uraként jelenik meg.
Mi is ez a Kozmikus Intelligencia?
Emberi tudatunkkal fel nem fogható. Kívül áll az érzékelésen, és az emberi gondolatokon. A Teremtőből áradnak gondolatok, mely áthatja a világunkat, bölcs rendként és szeretetként nyilvánul meg. A kozmikus gondolatok tisztán szellemiek, semmilyen érzékelés nem kötődik hozzájuk.

Régen az agy és a gondolkodás is egészen másmilyen volt, mint amilyennek ma ismerjük. Az emberek gondolataikat sugallatokként kapták, nem maguktól jutottak eszükbe a dolgok. Ezért a gondolatok és a létezés is szoros kapcsolatban voltak a Teremtővel, a Kozmikus Bölcsességgel és Szeretettel. Az ember azonban folyamatosan változott, egyre mélyebbre süllyedt a földi létbe, az anyagba, és így a gondolatai is egyre inkább a fizikai agyhoz kötődtek. Amikor a gondolkodás szerve az agy lett, már nem hatotta át a lélek, az élet, a szellem. Ez viszont azt is jelentette, hogy az ember egyre önállóbbá válhatott. Az angyalok, akik korábban a gondolatokat sugallták, visszahúzódtak, s az embernek mindinkább szabadságában állt eldönteni, hogy mit gondoljon valamiről.
A mai kor feladata és nagy lehetősége éppen abban rejlik, hogy megőrizzük önállóságunkat, viszont gondolatainkat újra áthassuk lélekkel és szellemmel. Szükségünk van tehát az intellektusunkra, a szellemi gondolatokat fel kell fogni az agyban is, de csak a szívünkbe vezetve válhatnak ezek a gondolatok újra élővé. A kozmikus gondolatok nem a fejben keletkeznek, hanem a szívben léteznek, csak a szívvel foghatóak fel igazán. Mihály segít minket abban, hogy legyen erőnk és bátorságunk gondolkozni, hogy külön tudjuk választani az érzékelést a gondolatoktól. Segít, hogy valóban szabadok lehessünk, és visszataláljunk valódi, önnön lényegünkhöz.

Az ember természetesen akadályozó lényeket is kapott útitársul, olyan szellemeket, akik gátolni akarják fejlődésében, vagy abban, hogy igazi Önvalójára ismerjen. Rudolf Steiner Ahrimánnak hívja azt az ellenerőt, aki a gondolatokon keresztül próbálja az embert mindinkább az anyagba ragasztani. Ahrimán azt sugallja, hogy csak a látható, érzékeszervekkel felfogható, megmérhető világ az egyetlen valóság. Mihály feladata viszont pontosan az, hogy segítse az anyag csapdájába esett, halott gondolkodást felemelni, és újra szellemi erőkkel áthatni. Ez Mihály harca a sárkánnyal.
A harc tehát a mihályi és az ahrimáni intelligencia között folyik. A küzdelem sose volt olyan intenzív, mint manapság, mert a XX. század óta az ahrimáni intellektus rendkívül hódít:
- létrejött egy mechanikus, materialista kozmológia, amely nélkülöz mindenfajta szellemiséget
- elterjedt a materiális emberkép, amely az embert húsból és csontból álló halandó lénynek tekinti
- pragmatista életszemléletű jóléti társadalmak jöttek létre, amiben az mutatja meg valaminek az értékét, hogy milyen gyorsan hoz gyakorlati és mérhető hasznot
- elterjednek az emberiséget szétválasztó ideológiák (rasszizmus, sovinizmus, nacionalizmus)
- a szent szövegeket és kinyilatkoztatásokat materiális és racionális szempontból értelmezik
- a szellemi igazságok helyett a tudományos tények irányítják az emberek gondolkodását, az ember a tudománytól várja a választ a lét nagy kérdéseire: ami mérhető és a tudomány által bizonyított, az elfogadható, minden más tudománytalan és elvetendő
- túlzott hangsúlyt kap az intellektus: csak az fogadható el az ember számára, ami logikus, racionális

Mihály ezzel szemben egészen más elveket inspirál:
- szellemiséggel áthatott kozmológia megjelenését, terjedését
- szellemiséggel áthatott emberképet, amely az ember látható, mérhető részein kívül felhívja a figyelmet a magasabb lelki-szellemi testekre is
- önzetlen törekvéseket és a tett iránti szeretetből való emberi cselekedeteket sugall
- az emberiséget egyesítő kozmopolita szemléletmódot helyezi előtérbe, amely nem azt nézi, mi az, ami elválaszt, hanem az, ami összeköt minket
- az ősi szent szövegek és égi eredetű tanítások szellemi alapokon nyugvó megközelítését segíti
- a társadalmi életben a szellemi, a gazdasági és a politikai szféra egészséges kapcsolatára mutat rá, megjelenik a szociális organizmus hármas tagozódásának tana. jegyzet8

A harc tehát az anyagba záró, hideg értelem és a felemelő, szabadsággal és szeretettel áthatott tudatosság között zajlik.  A csata örök. Az égben, a földön, minden emberi lélekben.

Ó szent Mihály, leborulok elébed.
Kardos angyal, kinek a fény arája,
      kinek nevével élek, fényes angyal,
      önts hevet belém, kígyóval csatázni,
      önts hitet belém, ördöggel vitázni
      s erőt, birkóznom ez örök varanggyal
.”
Babits Mihály

A csodás Mihály-jelenések hatására a katolikus egyház szentté avatta az arkangyalt (aki egyébként már arché szintre lépett). Mihály soha nem öltött emberi alakot, ám van egy másik szent, akit Mihály földi megjelenítőjének szoktak tartani: Szent György.

r v d weyden
Rogier van der Weyden - Szent György 1432

A legenda szerint kappadokiai György a római hadsereg magas rangú tisztje volt, és Diocletianus császár alatt szenvedett vértanúságot 303-ban. A sárkányölő mondája a 11. században fonódott össze a vértanú történetével. A Legenda Aurea meséli el részletesen a sárkány megölését és a királylány kiszabadítását. Ezek szerint volt egyszer egy sárkány, aki a líbiai Silena városhoz közeli tóban lakott. A szörnyeteg rettegésben tartotta a várost, és miután az emberek összes jószágukat a sárkánynak áldozták, saját gyermekeiket kellett a fenevadnak elküldeni, hogy az ne pusztítsa el az egész várost. Végül a király lányára került a sor, ám ekkor érkezett meg György is a tóhoz, és megmentette a remegő leányt. Keresztet vetett, s a sárkányt, aki épp kidugta fejét a vízből, jól megsebesítette dárdájával. Felszólította a királylányt, hogy vesse rá övét, és vezesse a városba. A sárkány úgy kullogott utánuk, mint egy kutya. A városban nagy ijedelem támadt, amikor meglátták a szörnyet, ám György kihirdette, hogy ő az isten küldötte, és megmentésükre érkezett. Ekkor a király egész népével felvette a keresztséget, s György pedig kardjával megölte a sárkányt.
Szent György egyrészt a keresztény lovag mintaképe, másrészt minden keresztény emberé, aki megküzd a gonosszal.

Szent György harca a sárkánnyal is rendkívül kedvelt ábrázolási téma volt a művészet történetében. Lássunk néhány példát, hogy ábrázolták a témát különböző korokban és területeken. Először is az ikonokról szólnék. Érdekes módon az ikonok stílusának alapját képező bizánci festészeti hagyományok (minden virágzás, hanyatlás, reneszánsz, újítás ellenére) rendkívüli erővel hatnak mind a mai napig; az ábrázolás tehát a tradíció szabályaihoz kötődik.

1
2
3
4
5
6

Látható, hogy a kompozíció és az ábrázolás jellege minden ikonon nagyon hasonló. Ezeken a képeken Szent György – a legendához híven – római katonatisztként, római ruhában, vörös köpönyeggel, fedetlen fővel, feje körül glóriával jelenik meg.
A kígyószerű sárkány a ló lábai alatt tekereg, Szent György pedig lándzsájával a fenevad torkába döf. 
A képek kompozíciójára jellemző, hogy a lovas figura dominál, szinte kitölti az egész teret. A háttér síkszerű, egyszínű, sokszor arany. 
A középkori mesterek alkotásai is többnyire követik ezt a sémát: a lovas figura uralja a kép terét. A sárkány itt is a kép alsó csücskébe szorul, gyakran ki is lóg a keretből. Természetes, hogy a szent erények diadalmaskodnak, és a gonosznak pusztulnia kell, a sárkánynak szinte nincs is helye a térben, a diadalmas lovas kiszorítja a képből… Ugyanakkor nekem ezek a sárkányok mindig túlságosan kicsinek tűntek. Úgy képzelem, hogy hamarabb szelídülnének háziállattá, mintsem hogy embereket egyenek vacsorára. Úgy vélem, ezen a zárt kompozíción a sárkány mérete, illetve a lovas és a sárkány méretének a viszonya a szellemi tartalomra utal, tehát az erény, a fény, a szellem, a tudatosság dominanciájára a sötétség, a gonoszság, a démoniság felett.

A következő három középkori festményen is megfigyelhetjük, hogy a kompozíció mindegyiken nagyon hasonló:

szt györgy
Martorell
szt györgy

Andres Marzall de Sax – c.1400

Bernardo Martorell 1430-35 Rogier van der Weyden 1432-34

Ezeken a képeken Szent György páncélos lovagként, és nem római tisztként jelenik meg. A háttér ábrázolása is szépen mutatja, hogy melyik világhoz kötődik a festő. Andres Marzall de Sax képén az arany háttér még a gótikát idézi, Bernardo Martorell különös térhatású városa is a késői gótikához köthető, ám Rogier van der Weyden képén hatalmas, kékes fátyol lepte távlatok nyílnak. Itt a reneszánsz!
Ugorjunk pár évtizedet és pár kilométert is Németalföldről Itáliába, Velencébe. Crivelli és Giovanni Bellini szinte ugyan abban az időben, 1470-74 között festette meg Szent György képét, Raffaello pedig Firenzében körülbelül 30 évvel később a magáét:

crivelli
bellini
raffaello

Carlo Crivelli c.1470

Giovanni Bellini 1471-74 Raffaello 1504-06

Mit látunk? A mozgás dinamikusabb, a lovak térbe kerülnek, rövidülésben látjuk őket, a történet tere kitágul. A szent hős itt is páncélban látható, kezében viszont immár kard, s azzal sújt a sárkányra. Hát a sárkány? A fenevad itt is inkább háziállat méretű, különösen Bellini képén, s azt is megfigyelhetjük, hogy mindannyiuknál kiszorul a képből. A „csonkolás” valószínűleg szándékos megoldás, mivel ez a motívum szinte mindegyik festőnél megjelenik (tehát nem azért lóg ki mert nem fért oda!).  Felhívnám a figyelmet a földön heverő csíkos, kettébe tört kopjára is, amit mind a két velenceinél és Raffaellónál is láthatunk. (Valószínűleg ők is nézegették egymás képeit.)
Firenzében maradva ugorjunk vissza az időben 1450 tájára, amikor Paolo Ucello is megfestette az alábbi képet:

ucello

Számomra ez az egyik legmeseszerűbb kép. Megannyi összetevő kelti a különös hangulatot: a furcsa barlang, a háttérben gomolygó érdekes felhő, az égen a Hold, a perspektivikus, rövidülő négyzetekben növesztett fű. Vagy akár a minták a sárkány szárnyán, a ló hullámzó farka és nyaka, a lovas mulatságos sisakja, és a királylány hidegvére. Nem is beszélve az elképzelhetetlen pózba görnyedő sárkányról.

Maradjunk még Itáliában, de egy évszázadot ugorva látogassunk ismét Velencébe, és nézzük meg Tintoretto képét:

tintoretto

Jacopo Tintoretto – 1555


Itt valami egészen új dolog történik képileg. Először láthatjuk például a sárkányt vízből előmászni, úgy, ahogy a Legenda Aureában szerepel a történet. Itt már nem a lován stabilan ülő, magabiztos hős tölti be a teret. A fő jelenet bár a kép középpontjában van, a távlat miatt kisebb jelentőséget kap, mint a menekülő királylány. Az ijedt hölgy épp felénk, a nézők felé rohan, olyan érzetet keltve, mintha a képből is kereket szeretne oldani. Szinte kinyújtanánk a karunkat, hogy elkapjuk.
A történet drámaiságát fokozza a kép közepére odafestett áldozat is. A szereplők lendületes mozgása (és ezzel együtt a kompozíció dinamikája), az égen kavargó felhőgomolyagok mögül előtörő fénynyalábok között megjelenő Úristen már a barokkot idézi.  Ez a kép tele van érzelmekkel és drámával, amit eddig nem láttunk.

Még 50 évet ugorva és Flandriába utazva, Rubens festményén megláthatjuk a barokkot a maga virágzásában:

rubens

Peter Paul Rubens  - 1606-1610

A kép kompozíciójában visszatér az ikonok felfogásához, amennyiben a hős van a középpontban, és alakja kitölti majdnem az egész teret, illetve a sárkány kiszorul a képből. De micsoda különbséget is látunk az ikonok ábrázolásához képest! Ezen a képen minden mozog, lebeg, lobog, az izmok feszülnek, dagadnak. A pillanatban óriási feszültség rejlik, szinte érezzük, hogy a hős mindjárt lecsap kardjával. A kép tele van lendülettel és szenvedéllyel.

Ez után napjaink fele közeledve a teljesség igénye nélkül válogatok a későbbi mesterek művei közül.

wedding

Dante Gabriel Rossetti - 1857

 
burne jones

Edward Burne- Jones - 1866

Az idézett képeken egyre személyesebb olvasatokat találunk, mind tartalmi, mind képi interpretációban. Az álmodozó Rossetti hősszerelmes és romantikus Szent Györgyöt festett, aki gyengéden öleli át a megmentett Sabra hercegnőt, és éppen el is veszi feleségül. Mellékesen a levágott sárkányfej is ott van egy dobozban (és persze kilóg a képből). Lássunk egy festményt a másik preraffaelita testvértől, Burne-Jonestól is, akinek Szent Györgye nem lóról, hanem birkózva öli meg az igen kistermetű sárkányt. Van itt páncél és vörös köpeny, kard és törött kopja, érzelem és visszafogottság, lendület és mozdulatlanság is egyben.

chirico

Giorgio de Chirico - 1940

De Chirico értelmezése még jobban elrugaszkodik a hagyományos ábrázolástól. Maga a sárkánnyal vívott csata mellékes jelenetként a háttérben játszódik, a kép nagy részét a meztelenre vetkőzött királylány tölti be, aki akár egy megfáradt titkárnő is lehetne.

Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ma még inkább a személyes interpretációk korát éljük. Ezért fel volt adva a lecke, hogyan is fessem meg én a képet. Mi a korhű verzió? Persze, ma már nincsenek szabályok, a személyes mitológiák világában élünk. Számomra fontos a történet szellemi háttere, és szeretném, ha ez lenne az előtérben, de a témát nyílván átszűröm a gondolataimon, érzéseimen, a képi világomon, s ez is rányomja a készülő festményre a bélyegét.
Nem akarok Szent Györgyből se izmoktól dagadó szuperhőst, se hősszerelmest csinálni. Szent György maradjon meg a történet szerinti római tisztnek, egy átszellemült, higgadt embernek. Ugyanakkor az is távol áll tőlem, hogy az ikonok bevett ábrázolási sémáit kövessem. A Legenda Aureában leírt mesét elolvasva számomra hangsúlyos motívumnak tűnt, hogy a sárkány egy tóban lakik. Párhuzamként megjelent bennem az Ősvizekben lakozó sárkány képe is, maga az őskáosz, a tohu va bohu, avagy egy másik asszociációként a víz, mint a tudattalan szimbóluma.
Mint már említettem, a korábbi századok Szent György-képein túl kicsinek találtam a sárkányt. Tehát nekem egyértelmű volt, hogy vízisárkányt akarok festeni, és nem fogom a szörnyet kitolni a képből. Sőt, a kép felében a vízivilágot festem meg. A fény, a tudatosság végül úgyis győz, de nem szabad lebecsülni a sötétség és a tudatlanság hatalmát. A kínaiak yin-yang jelében is éppen annyi hely jut a sötétnek, mint a világosnak. Az egyensúly kényes, és mindig mozgásban van.

szt györgy

Kiss Márta 2008

 

Mindeddig csak férfi sárkányölőkkel találkoztunk, de a keresztény hagyományban van egy női szent is, Antiochiai Szent Margit, aki hitével, állhatatosságával, kitartásával győzte le a sárkányt, mégpedig úgy, hogy elég volt keresztet vetnie. Hite miatt rengeteg meghurcolás, kínzás, bántalom érte, de ő sose vesztette el azt, és mindig ellenállt az ördög kísértésének.

szt margit szt margit2 szt margit3

Álljon itt egy részlet a Legenda Aureából, hogy győzte le Szent Margit a sárkányt és a sátánt. (Ez a történet is a kettő egylényegűségére utal.)

Börtönében csodálatos fény ragyogott, s míg ott volt, imádkozott az Úrhoz, hogy ellenségét, akivel meg kell küzdenie, szemmel láthatóan mutassa meg neki. És íme, egy szörnyű sárkány jelent meg. Rátámadt Szent Margitra, hogy elnyelje. A szűz keresztet vetett, mire a sárkány elpárolgott. Máshol azt olvassuk, hogy a sárkány kitátott szája a leány fejét, nyelve pedig a sarkát érte, és egyben lenyelte. Ám a szűz a sárkány gyomrában megerősítette magát a kereszt jelével, mire a sárkány szétpukkant, és a szűz sértetlenül kijött belőle. Ez azonban, hogy a sárkány elnyelte volna, meg hogy szétpukkant, véleményünk szerint nem hiteles, hanem csupán szóbeszéd.

Az ördög ismét azon volt, hogy becsaphassa, és egy ember képét öltötte magára; ezt látva a leány imába mélyedt. Mikor fölkelt, az ördög hozzálépett, és kezét megfogva mondta: „Légyen elég neked, amit eddig tettél! Most pusztulj előlem!” Margit azonban a fején megragadta az ördögöt, a földre vetette és jobb lábával a tarkójára hágva, mondta: „Görbedj meg, te gőgös ördögfajzat, feküdj egy asszony lába alá!” Az ördög felkiáltott: „Ó, Szent Margit, legyőztél! Ha egy ifjú győzött volna le, nem törődném vele, de lám egy gyönge leányka gyűrt le, és azt annál jobban fájlalom, mert atyád és anyád barátaim voltak.”

A leány kényszeríttette, hogy vallja be, miért jött. Azt mondta, hogy rá akarta beszélni, hogy engedelmeskedjék a helytartó parancsának. Margit kikényszeríttette belőle, hogy azt is mondja meg, mién kísérti oly sokféleképpen a keresztényeket. Azt válaszolta, hogy természetes gyűlölet van benne az erényes emberek ellen, s bár sokszor visszaverik, ő a félrevezetés vágyától vezérelve folyton acsarog ellenük. Irigyli az embertől azt a boldogságot, amit ő maga elvesztett, s ha már vissza nem nyerheti, legalább másokat is meg akar tőle fosztani. S hozzátette, hogy Salamon végtelen sok ördögöt zárt egy palackba. Halála után az ördögök tüzet varázsoltak elő a palackból, és az emberek azt gondolták, hogy valami nagy kincs van benne. Összetörték a palackot, és a kiömlő ördögök betöltötték a levegőeget. Mikor az ördög ezt a történetet elmesélte, a szűz fölemelte róla a lábát mondván: „Fuss, te szerencsétlen!” És az ördög elpárolgott.

(Szent Margit teljes története a Legenda Aureából itt olvasható.)

Szent Margit könyörületessége az ördög iránt számomra azt bizonyítja, hogy Margit rájött, hogy az ördögöt nem gyűlölni és eltiporni kell, hanem szembenézni vele, megismerni, és megváltani. Az ördög is ugyan úgy a teremtés része, mint bármi, ami létezik, és egyszer majd ő is visszatér az örök EGYbe.

szt margit4 szt margit5 szt margit6

 

Kurukshétra mezeje

Az a külső és belső történet, ami az eddig említett népeknél a hős és a sárkány harcának metaforáját öltötte magára, az egyik rendkívüli jelentőséggel bíró indiai eposzban, a Mahábháratában is megjelenik, csak másfajta, árnyaltabb szimbolikával. Itt nem találunk sárkányt, csak különféle tulajdonságokkal és motivációkkal rendelkező embereket, akik megharcolnak egymással.
Körülbelül 200 000 verssor meséli el a nagy Bhárata nemzetség fiainak egymás között dúló testvérháborúját. Röviden így szól a történet:

 
A Hold nemzetség nemes Bharata és Kuru leszármazási ágát az a veszély fenyegette, hogy magtalanul kihal, miután Vicsitravirja utód nélkül, fiatalon távozott az élők sorából. Vjásza, a család vezeklésben élő, fenséges szentje azonban anyja kérésére megtermékenyítette a két özvegyen maradt királynét.  Így született meg Pándu és Dhritarástra. Mivel azonban a királynőket irtózás és rettenetes ellenszenv fogta el a rút és ápolatlan szent ölelésétől, és Dhritarástra anyja lehunyta szemét kötelessége teljesítésekor, a gyermek vakon született. Pándu anyja pedig viszolygásában halottsápadtá vált, így gyermeke arca mindig oly halovány volt, mint élettelen test a holdsugárban.
Dhritarástra vaksága miatt Pándu lett az uralkodó. Dhritarástrát felesége egy isteni kegy folytán száz fiúgyermekkel ajándékozta meg, a legidősebbet Durjódhanának nevezték. Pándu király viszont egy átok miatt nem ölelhetett asszonyt, ezért nem lehetett gyermeke. Első felesége, Pritha egy szent tanácsára az istenekhez fohászkodott gyermekért, akik meg is áldották őt. Legelőször Szúrjától, a Naptól nyert szépséges fiat, de félelmében, hogy jóhíre csorbát szenved, sorsára engedte a kisded Karnát, aki egy kocsihajtó fiaként nőtt fel. Hogy mégse maradjon utód nélkül Pándu királyi faja, az istenek könyörületességéből Pritha három fiat szült: Judhistirát Dharmától, az igazság urától, Bhímát Vájutól, a Szélkirálytól, Ardzsunát pedig Indrától, a mennyek fejedelmétől. Mádri, Pándu másik felesége egy ikerpárnak adott életet: Nakulának és Szahadévának. 
A hercegek együtt nőttek fel, mestereik keze alatt remek harcosokká váltak. Ám egyre többször kerültek összetűzésbe Dhritarástra és Prithá fiai. Legfőképp Durjódhana lelke telt meg féltékenységgel és gyűlölettel, s ezt öccseiben is felszította. Karna – bár származását mindenki alacsonynak hitte, Ardzsunában talált ellenfélre. A vetélkedést és gyűlöletet csak tovább szította, hogy jog szerint Judhistirát tették meg trónörökösnek, amikor Pándu halála után Dhritarástra lett a király. Durjódhana összeesküvést szervezett, és el akarták veszejteni a Pándavákat. Az aljas merénylet  nem sikerült, ám a hercegek anyjukkal száműzetésbe kényszerültek. A földönfutók sokfelé bolyongtak, erdőről erdőre, városról városra. Démonokkal birkóztak, emberekkel ismerkedtek, majd egy vetélkedőn elnyerték Draupadi királylány kezét, aki Prithá végzetes mondata miatt valóban mind az öt ifjú felesége lett.
Ország világ előtt kiderült, hogy a Pándavák mégsem haltak meg. Volt, ki örült ennek, ám Durjódhana és szövetségesei szívében újra gyülekezni kezdett a sötétség. Az irigység, féltékenység és gyűlölet férge tovább rágta húsukat. Összeült a királyi tanács, Durjódhana orvul el akarta veszejteni ellenségeit, de ezt minden nemes érzésű harcos elvetette. A bölcs öregek arra intették a háborgó lelkű ifjakat, hogy találjanak békés megoldást, különben az egész Bharata és Kuru nemzetség fogja kárát látni a vetélkedésnek. Megoldásnak az tűnt, hogy osszák ketté a birodalmat, így mindenki békében uralkodhat a maga földjén. 
A Kuravák erre járhatatlan rengetegeket és kietlen, terméketlen földet adtak oda a Pándaváknak, míg ők továbbra is Hasztinapurban uralkodtak. Prithá fiai gondos munkával gyönyörű, virágzó birodalmat építettek a pusztaságban, megalapították Indrapasztha városát, s a nép szerette és  tisztelte uralkodóikat. Krisna tanácsára Judhisthira felvette a Világ Uralkodója címet, amihez be kellett mutatni a nagy királyi áldozatot, a rádzsaszúját, s ez csak az összes többi uralkodó hozzájárulásával és behódolásával volt lehetséges. Az ünnepség rendben megtörtént, Dhritarástra és a Kaurava hercegek is részt vettek a nagy eseményen, ám a dölyfös Durjódhana csak színlelte nyugalmát és beleegyezését. Dühe, gyűlölete, irigysége nem ismert határt, s szövetségeseivel újabb cselt eszeltek ki ellenfeleik elveszejtésére. Judhisthirának egyetlen gyenge pontja volt, mégpedig a játékszenvedély. Ezt kihasználva, barátságot színlelve Durjódhana meghívta unokafivéreit udvarába, kockajáték – mérkőzésre. Sakuni jól értett a hamis játékhoz, így mindent, amit lehetett, elnyert Judhisthirától. Birtokot, vagyont, hatalmat, de még Draupadit és egyéni szabadságukat is. Az öreg bölcsek már látták, hogy sötét fellegek gyülekeznek a birodalom felett, különösen, amikor Draupadit aljasan megszégyenítve levetkőztették, és szolgai munkára kényszerítették. Végül egy utolsó játék eredményeképp szabadságukat visszakapták, de tizenkét évre a vezeklők életét élve a vadonba kellett bujdosniuk, majd a tizenharmadik. évben teljes ismeretlenségben egy királyt szolgálniuk.
A tizenkét év sok nélkülözéssel telt, de bőven találtak kalandot is a Pándava hősök. Isteni fegyverekhez jutottak, Ardzsuna megjárta a mennyei birodalmat, Bhima különféle hőstetteket hajtott végre, Judhistira bölcsessége révén húzta ki szeretteit a bajból. A tizenharmadik évben Viráta király udvarában töltötték szolgálatukat, és sikerült mindvégig eltitkolni származásukat, így végül szabadulást nyertek. A bölcsesség erősebb volt szívükben az indulatnál, s igyekeztek kibékülni a Kauravákkal.  Egykori birodalmukból csak öt kis falut akartak kérni jelképesen, de a békeköveteket Durjódhana gorombán elutasította. Az ifjú Kauravák minden bölcs intése ellenére hajthatatlanok maradtak.
A harc elkerülhetetlenné vált. Lázas készülődés kezdődött,mindenki szövetségest keresett magának. Durjódhana még Krisnát, a Pándavák jó barátját is felkereste, hogy segítségét kérje. Ardzsuna ekkor épp ott tartózkodott, s Krisna felajánlotta a választást: az egyik fél megkapja teljes seregét, a másiknak viszont ő lesz a fegyvertelen kocsihajtója. Ardzsuna gondolkodás nélkül Krisnát választotta, aminek Durjódhana nagyon is örült.
Kuruksétra mezején felvirradt a harc napja. A két tábor csatasorba rendeződött, a Kauravák seregét az öreg Bhisma, a Pándavákét pedig Dhristadjumna vezette.
A harc előtti reggelen hangzott el Krisna Ardzsunának szóló szózata, amit Bhagavad Gíta néven a világon mindenhol nagy tiszteletben, s szent  tanításnak tartanak.
Megkezdődött a harc, s tizennyolc nap alatt több millió katona vesztette életét. Véres küzdelemben sorra buktak el a nagy hősök, Bhísma, Dróna, Karna. Az utolsó nagy összecsapás Bhíma és Durjódhana között folyt. Bhíma óriásit vágott Durjódhana combjára, s a csont eltört. Ezzel beteljesedett sorsa.
Ám mielőtt kilehelte volna lelkét, bosszúra szólította fel Dróna fiát, Asvatthámant, aki az éj leple alatt lemészárolta a békésen alvó Pándava tábort.
Siralmas reggel virradt az életben maradottakra. Zokogott az öreg Dhritarástra, ki elveszítette mind a száz fiát, jajgatott Draupadi, kinek fiai az éjszakai mászárlásban estek áldozatul, s remegő lábú, megőszült asszonyok járták a rettenetes csatateret fiaikat, férjeiket kutatva, siratva.
Végül Dhritarástra magához hívatta az öt Pándavát, s könnyek között békét kötöttek.
A  holt hősök teste elhamvadt a mágják tüzében, Dhritarástra feleségével és fivére nejével, Prithával az erdőbe vonult vezekelni, Judhistira pedig szomorúan, kötelességből ismét a trónra ült. Nem sokáig uralkodott azonban, lelke szabadulásra vágyott. Az uralkodást unokájára, Pariksitra hagyta, az öt Pándava fívér Darupadival pedig felkerekedett, hogy a Halál elé menjen. Hosszú vándorút után látták meg a fenséges Méru hegyet, de hogy a hegy lábához érjenek, át kellett kelni egy hatalmas sivatagon. A forró homokban sorra buktak el a hősök, meghaltak, mire elérték volna a megdicsőülést. Egyedül Judhisthira ért az út végére, ahol egy utolsó próbát kiállva megnyílt az ég, s az istenek hódolattal  járultak elé. Pándu fia felemelkedett, s a mennyben ismerős lelkekkel találkozott, még Durjódhana is élvezte az istenek vendégszeretetét, csak legközelebb álló szeretteit nem lelte. Judhisthira annyira vágyta látni testvéreit és feleségét, hogy a rettenetes pokolba is hajlandó volt alászállni utánuk. Igazságtalannak érezte azonban, hogy a dölyfös rokon a mennyben trónol, míg erélyes fivérei büdös, sötét vermekben szenvednek. Úgy döntött, ott marad, ahol szerettei vannak, szeme nem kívánja istenek csarnokait látni. Ekkor hatalmas fény töltött be mindent, eltűnt a pokol, s megjelent Dharma és Indra. Judhisthira megtudta, hogy mivel minden élő cselekszik, tetteiből egy egy fa hajt ki, és senki sem kerülheti el, hogy leszüretelje a gyümölcsöket. Aki kevés jót cselekedett, kevés jutalmat nyer, és fordítva. Senki sem bűntelen, ezért még magának Judhisthirának is alá kellett szállni a pokolba, ahogy Durjódhanának is voltak erényei, ezért megízlelhette a mennyei örömöket. Édes a béke a kínok után, ám keservesebb a gyötrelem, amely az üdv békéjét követi.
Végül a Pándavák tündöklő fényben emelkedtek Indra csarnokaiba, s az öröklét fenséges ragyogásában  köszöntötték az istenek Bharata megdicsőült nemzetségét. jegyzet9

 
kurukshetra

Az eposz csúcspontja a Kurukshétra mezején lejátszódó csata. Kik küzdenek meg itt egymással? Miről szól a háború?
Ez az allegorikus történet szolgál a Bhagavad–Gíta keretéül. Ardzsuna, a remek harcos Krisnát, Visnu isten megtestesülését választja kocsihajtójának, s ezáltal tanítványa is lesz a Magasztosnak. Amikor Ardzsuna a csatára gyülekező ellenség soraiban megpillantja rokonait, egyszerre elgyengül, és elmegy a kedve a harctól. Erre Krisna elmondja tanításait, melyek magukba sűrítik a védikus tudás esszenciáját. A Bhagavad-Gítát szerte a világon szentírásként olvassák, tanítják, sok mester fűzött hozzá magyarázatot.
Egy kriya jóga mester, Paramhamsa Hariharananda értelmezése közelebb hozza a nyugati emberhez is a szimbolikus történet jelentését. Ő úgy magyarázza, hogy Ardzsuna jelképez minden szellemi úton járó keresőt, aki vezetője segítségével a szabadulást keresi. De az élet csatamezején, ahogy erőt vesz rajta a negatívumok és gyengeségek elleni küzdelem, Ardzsuna azt kívánja, jobb lenne elkerülni a csatát, mert még annyira kötődik a világhoz.
Dhritarastra, a vak király neve jelentheti azt: aki a test királyságának a fenntartója. Ám ez kérdő mondatként is hangozhat: és ki is valójában a test fenntartója? Krisna, az Isten. Ám a legtöbben nincsenek annak tudatában, hogy az Isten irányít minden cselekedetet, sokkal fontosabbnak tartják saját tudatukat. Vakok tehát azok, akik önmagukat nem a lélekben keresik.
Testünk a kurukshetra (kuru= munka kshetra=mező). Állandóan valami munkát végzünk, és felemésztődünk benne. Az alsó öt csakránk ez a munkamező. Amikor tudatunk ebben az alsó öt központban időz, az embert a pénz, a szex, az étel, a büszkeség és a kétely köti le. A
dharmakshetra az a hely, ahol az élő lélek lakozik. Ez a hetes kereszteződés (seven crossing) vagyis a tobozmirigy, a lélekközpont.

Draupadi öt fia a Pándavák lényegi kivonata, ezek azok az alsó csakrákban lakozó erők, amelyek segítségével a biológiai erők legyőzhetőek, és felfedezhetjük, hogy minden Istentől ered. Pénz kell az élethez, de ha a legfelsőbb energiaközpontból figyelünk, akkor rájövünk, hogy Isten adja a pénzt. Élvezhetjük a szexet, de fent maradva átéljük, hogy az öröm is Istentől jön…
Az öt Pándavának egy felesége van: Draupadi. Ő az öt elem shaktija, az az életenergia, ami az öt elemből származik. A név jelentése: leggyorsabb cselekvés.
A kuru hercegek a rossz tulajdonságokat testesítik meg, azt, amikor az embert felemészti a materiális világ: az emlékek, a pénz, az érzéki élvezetek, a státusra törekvés, a függőség, a félelem, az elme gyengesége, az ambíció, a tudatlanság. jegyzet10

 

Utószó

Láttuk a hőst harcolni sárkánnyal, kígyóval, ördöggel, démonnal: minden ellenerő szubsztanciája bizonyos formát ölt. A démonok kísérthetnek az érzékek, a vágyak terén, az intellektusban, gondolatokban, eltávolítva minden emberi érzéstől és szellemi inspirációtól, kísérthetnek rombolással, káosszal, a fájdalomokozás gyönyörével. Mihály megküzd Luciferrel, aki a vágyakat tüzeli, s akit a kígyónak mondanak. Megküzd a sárkány képébe bújt Ahrimánnal, aki a hideg, kimért gondolkodással a földhöz akarja ragasztani az embert.
Mihály arkangyal őrködik felettünk és bátorságot önt belénk, kitisztítja tudatunk, hogy újra kapcsolatban lehessünk valódi Önmagunkkal és a Kozmosszal.
Az ellenerők újra és újra megkísértenek. A csata kiújul, ahogy Hórusz és Seth is évtizedeken, vagy tán évszázadokon keresztül harcoltak egymással, és nagyon nehezen jutottak dűlőre, ki is örökölje Ozirisz trónját. Maat, a mindenütt jelenlévő békesség és igazság  Apophis kígyóval, a kettősséggel és illúzióval harcol. Talán bennünk is van egy Seth-Apophis, egy alantasabb ösztönlény, és van bennünk egy Hórusz, aki össze van kapcsolva az isteni energiákkal. Mind a két rész ott van bennünk, s szabadon dönthetünk, hogy reagálunk egy helyzetben.

A régiek szerint minden tudás a csillagos égre van írva. Az égen megtaláljuk a kígyót és a sárkányt is, illetve az oroszlánt, aki rátapos a kígyóra, és a hősre, aki legyőzi a sárkányt.

Ha megnézzük az oroszlán csillagképet, amely a szeretet, az uralkodás és a teremtés minőségéről mesél nekünk, észrevehetjük, hogy az oroszlán a vízikígyón tapos. A kígyó, vagy más néven Hydra az égbolt legnagyobb csillagképe. Fentebb már olvashattunk Héraklész és a hidra történetéről. A vizikígyó az ösztönerőket jelképezi, s az oroszlán azt a minőséget mutatja, hogy az ember képes uralni ezeket az erőket. Akkor léphet az oroszlán uralkodói szintre, amikor önmagát is képes már uralni. Mert hogy is vezethetné a király a népét, ha nem ismeri és nem tudja irányítani önmagát? (Ardzsuna harci szekerét Krishna hajtja a Kurukshétrán, a hős így győzhet: az isteni tudatosság kezében van az érzékek lovaira vetett gyeplő. Karna, Ardzsuna méltó ellenfele viszont elbukik. Ő a gőgös Salja királyt kényszeríti fogatába kocsihajtónak.)  A szakrális királyságokban az uralkodó nagyon is tudta, honnan jött, melyik az igazi hazája. Tudta, hogy isteni eredetű, és azzal is tisztában volt, hogy mindenki az. Erre kellett emlékeztetni a többieket is. Ő volt képes arra, hogy az isteni energiákkal, a tejút energiáival táplálja a népet, emelje a nemzetet. jegyzet11


leo


A Skorpió zodiákus cikkelyében, a Herkules csillagkép fellett látjuk a sárkányt, aki őriz valamit. A mitológiai történetből emlékszünk, hogy Ládón a Heszperiszek kertjében lévő aranyalmafát őrizte, az örök életet adó almákkal. Héraklész - Herkules megöli a sárkányt, hogy megszerezzen egy almát.
A sárkánynak itt nem a démoni jellegével találkozunk, hanem őrzőként látjuk. Ahhoz viszont, hogy bejussunk a sárkány által őrzött birodalomba, le kell vágnunk a hét fejét. Eszünkbe juthat Petőfi János vitéze is, aki már majdnem elér a tündérek szigetére, de utolsó próbaként meg kell küzdenie a sárkánnyal.  A népmesék is emlékeznek még arra, hogy a sárkány őriz valamit. A sárkány a túlvilági birodalom, és a titkok őrzője. Az égen a sárkány olyan valamit őriz, ami láthatatlan: ez az ekliptika északi pólusa. Ez az a pont, avagy minőség, ahonnan a lélek egyszerre látja az összes csillagképet. Ezt a minőséget csak úgy érzékelheti a lélek, ha legyőzi a sárkányt, s bejut a birodalmába, annak is a közepébe. Innen megláthatja azt, hogy minden egyszerre történik. A lélek kikerül a tér-időből, s rálát mindenre, ami történik. Megéli, hogy minden egyszerre van, minden itt és most... Amikor levágjuk a sárkány hét fejét, megszabadulunk a hét teremtőerőtől is, amit a fejek jelképeznek. A fejek levágásával a lélek megszabadul a karmájától. jegyzet12

 

„Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak.
Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak.
Ha vágyaidat megszelidíted: igába foghatod őket és
sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes
hatalom maga.”

Weöres Sándor

 

Képgalériák:

Sárkánytípusok
Apoklaiptikus sárkányok
Keleti sárkányok
Fantasy sárkányok
Androméda
Héraklész
Szent Mihály
Szent György
Szent Margit

 

Jegyzetek:

0. A tanulmánynak nem célja az összes sárkánytípus részletes bemutatása. Akit érdekel a téma, például itt tovább olvashat a témában. vissza a szöveghez

1. Elhangzott Marko Pogacnik 2012-ben tartott pilisi workshopján. vissza a szöveghez.

2. Dr Czeizel Beatrix - Greskó Anikó: Csillagnemzetségek - Lélekcsaládok, A Tejút Galaxis kozmikus történelmének krónikája vissza a szöveghez

3. Részletes fejtegetést olvashatunk erről például Vlagyimir Propp a varázsmesék történeti gyökereit kutató, lebilincselő könyvében. Akit érdekel ez a téma, feltétlenül ajánlott irodalom! (Lásd irodalomjegyezet.) Itt nem kívánok részletesebben belemerülni a sárkányképzet történeti fejlődésébe, mert ez külön tanulmányt érdemelne... amit már meg is írtak mások. A neten olvasható egy érdekes írás A sárkány a vallástörténetben címmel itt. vissza a szöveghez

4. Héraklész történetét részletesen lásd: Trencsényi - Mitológia, 185-197.o. vissza a szöveghez

5. Szász Ilma értelmezésében Tiámat az ősanyag, az őskáosz, Apszu pedig az ideák világa. Amikor e kettő keveredik, megszületik Anu, az égisten, a kauzális világ ura. Az ő fia, Éa lesz az asztrális világ vezetője (ő bénítja meg varázskörével Apszut, vagyis asztrál környezetben az ideák hatékonysága legyengül). Marduk pedig a mentális világ ura, vagyis az ő hatalomra jutásával az elme veszi át az irányítást. Kingu a tudattalant, a szellemiségtől elszakadt asztrálvilágt, a Hold-erőket testesíti meg, s az ő véréből alkotja meg Marduk az emberiséget. vissza a szöveghez

6. A történetnek sokféle változata van, mert nagyon elterjedt volt. Az itt leírt mese alapja a Völsung saga Wikipedia szerinti interpretációja. Wagner librettóírója is a Völsung sagából és az Eddából vette a történetet a Niebelung gyűrűjéhez. Az sem kétséges, hogy J.R.R Tolkien is jól ismerte ezt a mondát. vissza a szöveghez

 7. Jacobus de Voragine: Legenda Aurea vissza a szöveghez

8. Az ahrimáni és michaeli tudatról szóló felsorolás idézet Váradi Tibor: Szellemtudomány 2 c. könyvéből, 47-48.o. A témában lásd még: Bistey Zsuzsa: Rudolf Steiner él, Rudolf Steiner: Michael küldetése vissza a szöveghez

9. Dr Baktay Ervin csodálatos Mahabharata elbeszélése nyomán. vissza a szöveghez

 10.  Részletesebben lásd: Paramahamsa Hariharananda: The Bhagavad Gita in the Light of Kriya Yoga című könyvében. vissza a szöveghez

11. A csillagos ég titkairól Paksi Zoltán mesél a Tiszta Hangok Rádióban: http://radio.tisztahangok.hu/archivum/04_asztrozofia_01oroszlan - sajnos a szöveg megírása óta a beszélgetést törtölték, és az most nem elérhető. A csillagképekről bővebben Paksi Zoltán Égi utak csillagüzenetei című könyvben lehet olvasni. vissza a szöveghez

12. A csillagos ég titkairól Paksi Zoltán mesél a Tiszta Hangok Rádióban: http://radio.tisztahangok.hu/archivum/04_asztrozofia_04_skorpio - sajnos a szöveg megírása óta a beszélgetést törtölték, és az most nem elérhető vissza a szöveghez

 

            Irodalom:

Arthur Cotterell, Rachel Storm - The Ultimate Encyclopedia Of Mythology, Hermes House, 2002
Hoppál, Jankovics, Nagy, Szemadám: Jelképtár, Helikon, Budapest, 2000
Trencsényi – Waldapfel: Mitológia, Gondolat, Budapest, 1983
Veronica Ions: Indiai Mitológia, Corvina, Budapest, 1991
Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története I., Ozirisz, Budapest, 1994
Szász Ilma: Az Örökéletnek beszéde, Paradigma könyvek, Sindbad Kiadó, Budapest, 1999
A keresztény művészet lexikona, Corvina, Budapest, 1986
Szentek lexikona, Dunakönyv Kiadó, 1994
Kákosy László: Ré Fiai, Százszorszép Kiadó, Budapest, 1993
Egyiptomi és Mezopotámiai regék és mondák (Dobrovits Aladár és Kákosy László) Móra, Budapest, 2001
Váradi Tibor: Szellemtudomány 2 Napfényes Élet Alapítvány, Budapest, 2008
Bistey Zsuzsa: Rudolf Steiner él, Arkánum szellemi iskola Kiadó, 1998
Rudolf Steiner: Michael küldetése, Genius Kiadó, 2008
Dr. Baktay Ervin: Mahábharata, Tericum, Budapest 1994
Paramahamsa Hariharananda: The Bhagavad Gita in the Light of Kriya Yoga Volume 1
Ariane and Christian Delacampagne: Here be dragons – A fantastic bestiary, Princeton University Press, Princeton and Oxford, 2003
Karl Shuker: A sárkányok természetrajza, Atheneum Kiadó, Budapest, 2007
Weöres Sándor: A teljesség felé
Vlagyimir Propp: A varázsmese történeti gyökerei, L'Harmattan, Budapest, 2006
Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei, Új Forrás könyvek 2., Budapest, 2003
Dr Czeizel Beatrix - Greskó Anikó: Csillagnemzetségek - Lélekcsaládok, A Tejút Galaxis kozmikus történelmének krónikája, Magánkiadás, Budapest, 2007


 

            Interneten elérhető irodalom:

A sárkány a vallástörténetben - http://archive.is/LXPZp
Ókori lexikon: http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/index.html
Egyiptológia: http://www.thekeep.org/~kunoichi/kunoichi/themestream/egypt_column.html
Szt. Mihály: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_mihaly_gabor_es_rafael_foangyalok
Szt. György: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_gyorgy_napja#BHI/legenda0042
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea: http://mek.oszk.hu/04600/04626/
A csillagos ég titkai: http://tisztahangok.wordpress.com/2008/08/26/asztrozofia-paksi-zoltan-rovata/    http://www.asztrozofia.hu/
Dragons in art and on the web: http://www.isidore-of-seville.com/dragons/index.html