Soloi hírek

Hűvös lehelettel érkezik a hajnal, a nap hatkor bukik át a háztetők felett és narancsra festi a padlót, olykor fázom is, milyen kellemes, a kardigánba burkolózni, szép a május, itt is, változnak az évszakok, ez a legszebb, már nem zuhog, még minden friss és üde, a felhőtlen, csillagos éjjelek alatt lehűl a levegő, s mindenféle szél fúj, vajon honnan, s mit hoz magával, ki tudja, déltengerek üzenetét, India színeit, kínai virágoskertek illatát, vagy a vad kelet meséit.

A rőzseseprűvel felseprek a ház előtt, bejönnek az udvarba a csirkék és csipegetnek a papajából, amit kirakok nekik, igen kedvelik a jószágok ezt a gyümölcsöt, hát, ennyi közös van bennünk. Zajos a reggel, asszonyok a padon, kis székeken, ücsörögnek, pletykálnak, mosnak, babot vagdalnak, gyerekek rohangálnak mindenütt, az utcasarkon a reggeli, minden nap, ibu főz, hajnali 2-kor kel, hatra kész a menü, kilencig elfogy minden, viszem a kistálat, kérek buburt (rizsfőzeléket), olykor zöldséget és szószos tempét, vagy sinkongból (ez egy gyökér) készült édes golyót a jamusnénitől (gyógyitalárus), olykor valami keserű gyógylöttyöt is felhörpintek.

A motorozás isteni, igazán jó móka, szabadság és táguló tér, oda és akkor, amikor csak akarok, gyorstanfolyam a kampus (egyetemi terület) csendes útjain, hamar a város őrületében is, hati-hati (vigyázat), persze, vigyázok, állandó jelenlét és koncentráció, egyre magabiztosabban, míg meg nem kapom a kis figyelmeztetőt, hogy ne bízzam el magam, berúgom, felberreg, egyes, de miért száguld ily őrülten, röppen a kis zöld szék, meg a nénik, motorcrossos bemutató, lábujjról a plezúr, kisebb vértócsa a papucsban, motorozós beavatási seb, minden rendben, oké, marad a mazsola üzemmód, pelan-pelan (szép lassan), óvatosan… csak amikor este, már kiürülnek az utak, és csapkod az éjjeli, hűvös szél, és a kardigánomba burkolva, nyomom, vagyis húzom a gázt, hadd szóljon, és száguld, és irtó jó, barátkozni a vasparipával, ráérezni mit szeret és mit nem, mikor kell váltani, hogy fog a fék, mikor fullad le (természetesen kereszteződések közepén), mikor veszem észre váratlanul, hogy éppen elfogy a benzin…(fekete Honda, 86-os, négyütemű).

Városfelfedező túrák, sose látott utcák és sikátorok, belevegyülni a város lüktetésébe, az utca, az élet, leülök a földre, rajzok, villámskiccek, a piac, a gyümölcsárus, a bubur és tempeárus, az unatkozó bejakosok, (külön tanulmány milyen pózokban lehet egy bejakban aludni), dundi asszonyok, s a csont és bőr, madáralkatú nénik hatalmas puttonyaikkal, melyeket hosszú, szőtt textíliával kötnek a hátukra, olyan szépek és kecsesek és méltóságteljesek, akár kövérek, akár soványak, fiatalok vagy öregek, a nők nők, úgy igazán, és ananász gurul a porban, fehér dzsilbab lebben a szélben egy suhanó biciklin, éhes, vézna macskák kotornak a szemét közt, új gyümölcskedvenc, almaformájú de kissé négyszögletes, zöld vagy narancssárga, meg kell hámozni, textúrája kicsit mint a kemény őszibaracké (őszibarack! -enyhe sóhaj… meg az eper és a málna...), elég jó, a rizst, a sok zöldséget, a tempét, a bubur kacangot nem lehet megunni, a gamelán zenét se, és különösképp a festést.

Újabb és újabb képek, lassan száradó olajfesték, hullámosodó vásznak, újrafeszítés, tropikus klíma és a festővászon mozdulatművészete (ajánlott feldolgozandó szakdolgozat-téma restaurátor szakos hallgatóknak).
Ágival harmonikus együttlakás a királynői palotában, egészen konfliktusmentes, ki-kinek a rigolyáival együtt (Márti, ne hagyd szét a taknyos zsebkendőidet, Ági, ne dobáld a szemeteszacskó mellé a szemetet…), főzünk tökfőzeléket éretlen papajából, egészen remek, a környékbeli ibuk (bu Narto vezetésével) odasereglenek a konyhánk elé, hogy ellessék, milyen is az a magyar konyha (avagy hogy lesz a papajából tökfőzelék), ó, a szomszédsággal igazán jóban vagyunk, mindenki mindent tud, mindenről képben van, a hírek terjedéseben különös szerepük van a házról házra járó jamus- és sateárus néniknek, de igen kedvesek, érdeklődőek és szerencsére befogadóak az emberek, naná, a velünk szemben lakó, gyermekarcú "pak burung" is, madár úr, aki szívesen nézelődik az erkélyről a nagyvilágba, meg át hozzánk is, főleg, hogy néha elég lazán meztelenül flangálunk a lakásban, egyszercsak lett a szomszéd ház erkélyén egy madárkalitka nagy madárral, aki rikácsol és verdes a szárnyaival, szegény (a madártartás jávai őrület), a madárral bajlódás külön elfoglaltság és ürügy az erkélyen való tartózkodásra, a madár ha verdes, Ági majdnem átkiált, pak, burung anda lapar? (pak, éhes a madara?), ami az indonézben annyi pikantériával bír, hogy a "burung" fütyit is jelent, mindenesetre pak burung akkorákat mosolyog, hogy majd leesik a motorjáról, ha találkozunk.

Van zenélés, Galih megint beszervez minket egy fellépésre, piaci fesztivál, mindenféle művész és művészet, a már megszokott arcok, akik az ilyen megmozduláson előfordulnak, van kapuera, reog, jember-dobolás, elvont modern tánc, egy német lány ül előttem nejlonzacskóból, műanyag flakonokból, csövekből, játékokból készült kosztümjében, és egy amerikai nő, aki páfrány- és banánlevelekbe öltözött, egy japán fiú nekilát valami fura szájjal fújható kéziorgonán/harmóniumon játszani, pak Prapto, a modern táncmozgás guruja főpapi pózban csilingel és virágot áldoz, és nagy az elvontság, a táncművészet, hol vagyok, kérdi a hang belül, mint egy diliház, én az egyik főbolond, talán ez megnyugtat, végül ha egy bolond fuvolál, nem kell komolyan venni, 300 embernek, a…mit is, az impressziókat, a improvizációkat, enyhe dilettantizmussal, de érzékenyen és lelkesen, nem izgulok, mert nem veszem magam komolyan, persze tudom, ez a műfaj ezen a szinten nem ilyen nagyközönség elé való, főleg nem a hangosítás ördögeinek kiszolgáltatva, ha otthon játszunk, a kis szobában bizonyos intimitással, az más…de végül jól szórakozik a közönség, az utánunk jövő wayang beberen is, egy 13 éves fiú a dalang, megdöbbentő hangja van, egy hosszú vászonra van mindenféle vicces dolog felfestve, a vászon két végénél egy-egy rúdra tekerve, és valaki, ahogy halad a történet, tekergeti a vásznat, a fiúcska közben mesél és magyaráz, a közönség hahotázik, aztán topenget táncol a gyermek, majd őt egy jávai traveszti show követi, egy férfi full-jávai női díszviseletben, táncot lejt, igen vicces, de nem várjuk meg a végét, mert korog a gyomrunk, és a Monument Pers melletti kis pendopoban csillapítjuk éhségünket.

Papírsárkányok az égen mióta szelek szaladgálnak, sokan faágak és villanydrótok csapdájába esnek, és az örök szél játékaivá válnak, égetik a száraz leveleket, és sajnos a műanyagot is, állandóan füstszag, a kecskék és a bárányok bejönnek a kertbe és leeszik az elérhető leveleket, a kínai temetőben a színesre festett szobrokon minden reggel ruhák száradnak, a temető mellett mindig csodalatos kambodzsa-virág illat, a kertünkben van vízesés is olykor, amit nemes egyszerűséggel Niagarának hívunk, amikor is elfelejtjük kihúzni a szivattyút, és a víztartályból, mely az emeleten van, a földre zúdul a víz. Kelapa muda, csak úgy simán, amikor állandóan szomjas vagyok, szúnyogok és hangyák, sok új barát, érdekes ember, különös sorsok…

Például bu Wied és a táncos lányok, a soloi vázlatkiállításon kiszúrtam néhány rajzot, hát, ebben van kakaó sőt még rajzi tudás is, össze is találkoztam az alkotójukkal, egy 57 éves, filigrán nő, festő és koreográfus, modern tánc, szimpátia első látásra, megkerestem pár nap múlva, nagy beszélgetések és összebarátkozás, a háza, a kertje mint álmaimban, a művészetnek téglaépület futónövénnyel, spalettás ablakok, alsó szint a táncterem, óriástükrök, parketta és degas-i hangulat, fent pedig a festészeti szentély, bu Wied egészen érdekes figura, jávai asszony és világpolgár is egyben, hívnak a próbákra, ott ülök és gyönyörködöm a tehetséges fiatal táncosokban, a mozdulatokban, kérik, hogy improvizáljunk együtt, a táncosok testükkel, én a fuvolával, különös élmény, de még jobb csak elvegyülni a táncukkal megkavart energiamezőben.

Tanulok ciblonon, ez egy dob, még a Mugi Rahayu erejéig összeszedem magam, a gender-részt is, a rebabhoz már egy hónapja nem nyúltam, sebaj, mivel van vasparipám, újra járok próbálni a Mankunegaranba pak Hartonohoz, amolyan könnyed saronozgatásra, Mbak Kitzy klenenganja pak Panggah mesepalotájába, kertjébe, pendopojába költözött, már a paluri rizsföldek felé, álmokba ringok az édes és keserű és fájdalmas és hűs és forró és bizsergető és megnyugtató gamelán zene szárnyain, számban az édes jázmintea ízével minden harmadik szombaton…

Május 22.