Levelek Jáváról

Két és fél évet éltem Jáva szigetén. Elkezdtem beszámolókat, leveleket írogatni családomnak, barátaimnak, s a nagy érdeklődésre való tekintettel ezek az írások végigkísérték jávai tartózkodásomat.
Itt az első év történetei olvashatóak. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki nyitott, és szívesen bepillant egy távoli kultúra, illetve egy kutató, és a világ mindennapi csodáiban elmerülni kedvelő lélek kulisszái mögé.

Miért pont Indonézia?

Egyszer még sok évvel ezelőtt hallottam egy lányt mesélni a trópusokról, a burjánzó természetről, egy más kultúra különös szokásairól, és olyan színekről, fényekről, amiket Magyarországon sose látni. Képzeletemben megjelentek nyüzsgő ázsiai városok, gyümölcsök, melyeket sose kóstoltam, meleg tengerekben élő színes halak, és nagyon izgattak, milyenek lehetnek azok a színek, fények amelyeket még sosem láttam.
Talán ez a beszélgetés ültette el bennem a magot, amely aztán néhány évvel később megmoccant és növekedni kívánt. Egy nap, ahogy mentem az utcán a Képzőművészeti Egyetem felé (ahol éppen a diplomamunkámon dolgoztam), meghallottam belül a Hangot. El kell mennem Indonéziába, meg kell néznem azokat a színeket! Ez után eltelt újabb egy-két év, a sorsom előbb elirányított a világ másik felébe, Amerikába, de a kis mag már csírázásnak indult. Vettem egy nyelvkönyvet, és elkezdtem indonézül tanulni.
Minden évben meg lehet pályázni egy ösztöndíjat az Indonéz Nagykövetségen. Magát a pályázatot az indonéz kormány írja ki, lehet tanulni nyelvet, illetve indonéz (jávai, balinéz, szundanéz) táncokat, zenét, bábművészetet, képzőművészetet.
Beadtam a pályázatot a bábozásra, mert gyerekkorom óta nagyon izgatnak a bábok, de az ösztöndíjat ezúttal nem kaptam meg. A belső Hang viszont olyan hangossá vált, hogy tudtam, mindenképp, bárhogyan el kell mennem. Ebben az időben hallottam először gamelán zenét. A budapesti Indonéz Nagykövetségen  működő, jávai zenét játszó gamelán zenekar koncertjén történt ez a találkozás. Rendkívül elvarázsolt ez a zene, és mivel a zenekar nyitott volt új tagok felvételére, elkezdtem ismerkedni a jávai gamelánnal, minde elméletben, mind gyakorlatban. Nem csitult bennem a vágy, hogy eljussak Indonéziába, így 2002 novemberében elutaztam Balira, ahol eltöltöttem három hetet, majd innen Jávára mentem, és öt hétig Közép-Jáván, Soloban és környékén voltam.
Indonézia elvarázsolt, rengeteg minden történt kívül-belül.
Magyarországon aztán folytatódott az életem, és hónapokig bizonytalan voltam benne, hogy vissza akarok-e menni Jávára egy évre, azaz megpályázzam-e újra az ösztöndíjat. Tudtam, ha megpályázom, nagy eséllyel megkapom. Végül megírtam a pályázatot, és a sorsra bíztam.
Ágoston, gamelánt zenélő barátom - aki ösztöndíjjal szintén eltöltött egy évet Soloban, és éppen egy jávai lányt kívánt feleségül venni - smséből tudtam meg, hogy megkaptam az ösztöndíjat, mivel ő előbb értesült a hírről. Ismerte hezitálásomat, és finoman így adta a tudtomra:
„nem kerülhetjük el sorsunkat. Jössz az esküvőmre augusztusban?”
Hát persze hogy megyek.
A történet innen kezdődik: 2004 augusztusában másodjára is nekivágok Jávának.

Tartalom


Megérkezés
Akklimatizálódni
Bromo
Orientasi
Hangulatok
Pacitan
Wayang
Zene
Hétköznapok
Hétvégi kiruccanás
Újabb felvonás
Szanatórium
Santai, rilek
Jáva, Jáva
És még mindig Indonézia
Húsvét
Istana putri raja
Sekaten
Bandung, Cirebon
Festészet
Soloi hírek
További kalandok
Jáva, emberek
Soloi nyár
Jáva – toldalék
Július
Pentas és egyéb
Jakarta
Jávai szellemben
Szójegyzék