Jáva-toldalék

Jó pár hete elküldtem már a jávai emberekről szóló kis irományt. Már akkor rögtön eszembe jutott pár dolog, amit kifelejtettem, de azt hiszem, ez olyan téma, amit nem is lehet befejezni, mert mindig tapasztalok, látok, érzek, tanulok valami újat.
Amikor az uszodában úsztam, (vagy amikor a kompjúteresnél ültem, vagy amikor beléptem egy üzletbe, vagy amikor megittam egy teát a warungban, vagy amikor a távolsági buszon zötykölődtem), és ismét a Peter Pan slágerek agyon nyűvött és számomra agyonunt dallamfutamai szólaltak meg, eszembe jutott, hogy ezt feltétlenül bele kell venni a “jáva-esszé”-be, mint a jávai embereket jellemző momentum: mennyire képesek egy egy zeneszámért lelkesedni. Van ez az együttes, a Peter Pan, és mióta idejöttem egy éve, azóta rendíthetetlenül tarol, és nem hiszitek el, de minden nap hallom valamelyik számukat (az uszodában, a kompjúteresnél, az üzletben, a warungban, a buszon, a hétvégi guloni esküvőkön, avagy bárhol). Gyerekektől öregemberekig lelkesen énekelgetik és hallgatgatják ezeket a könnyed slágereket. És napersze a slágerek különféle feldolgozásait.

Aztán van még valami, amit most kezdek megérteni, amióta egyre jobban elmerülök a jávai kultúrában, életben, vagy minek is nevezzem. Pár hete már szinte csak jávaiakkal találkozom, időm nagy részét velük töltöm, és azokat a dolgokat, amiket eddig jobbára kívülről láttam, most a saját bőrömön megtapasztalhatok, magam is bevonódva a játékba, belefőve a ‘jáva-levesbe”.

Van egy kifejezés, amit már egy éve is ismertem, és akkor is elég viccesnek találtam, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki.
“masuk angin”, ami nagyjából annyit jelent, hogy  bejön, beköltözik a szél, vagyis valaki megfázik. De ez a kifejezés sokkal többet takar, mint egyfajta megfázás költői szavakba öntését. Merthogy először én is azt gondoltam, milyen költői. Beköltözik a szél, és megfázunk. De itt egész hiedelemrendszert találtam megbújni egyetlen kifejezés mögött. Mert a szél, a SZÉL, az valóban egy fura szerzemény, amely képes megtréfálni és megbetegíteni az embert. Ha bejön a szél, angin masuk, akkor felborul a szervezet energiarendszere. És persze a szél mindenütt beköltözhet, ha nem vigyázunk, főleg a vad motorozás közben, vagy a hűvös padlón feküdve (amit mennyire szeretek), és különösen este… mert van valami az esti, éjjeli időben, ami kedvez a szélnek… és nem  kell a szélnek fújnia. Elmagyarázták, hogy este a bőr pórusai nyitottabbak, és az angin mindenhol behatol a testbe. Az ember pedig azért fingik és böfög, hogy a felesleges szél eltávozzon a testből. A meleg tea, a meleg víz segíti a szél eltávozását. Nekem persze más teóriáim vannak a fingásról és böfögésről, és azt gondolom, hogy a sindhenek is nem azért finganak annyit, mert az esti-éjjeli misztikus lég behatolbőrük pórusain, hanem mert nyolc órán keresztül mozdulatlanul ülnek a szoros ruhájukban és pörköltmogyorót eszegetnek, meg mindenfélét össze-vissza.
Szóval, sok mindenre rá lehet fogni, hogy masuk angin. És persze sok mindent meg lehet ezzel magyarázni. Mindenesetre a motoron felöltözöm rendesen. Ezen kívül rátaláltam egy igen kellemes jamura, aminek a neve “tolak angin” (szél elutasító), mézből, gyömbérből meg mindenfele mentholos, kámforos aromákból. Ez mar szinte szertartás a nagy motorozások közepette. 

Egy kedves életkép, ami a jávai emberek lelkületéről mesél. Olykor olykor megjelennek a kampungban a vásári majomidomárok. Semmi mással össze nem téveszthető ritmust dobolnak, amire aztán összeszalad a falu apraja-nagyja. Az egyik ember egy bambuszrudat visz a vállán, erre vannak ráerősítve a dobok, dobozok, mindenfele kütyük, a másik ember a dobok mellett lépdel, üti  a ritmust, a díszes ruhákba öltözött majom a vállán ül és kémleli a tájat. (hogy a kígyó honnan, melyik dobozból, vagy zsebből kerül elő, azt még nem figyeltem meg, de legközelebb nem mulasztom el). Mikor összecsődültek a környékbeli gyerekek és ibuk, megállnak a sarkon, és elkezdődik a parádé. A dob folyamatosan ugyan azt a monoton ritmust pergi, eközben a ruhába öltözött majom két lábon rohangál, kis kocsit tologat-húzogat, (ami tényleg igen vicces) ide-oda ugrál és produkálja magát. Igen, aztán előkerül a kígyó is. Egy kis nyakba-tekerés, egy kis levegőben meglebegtetés, és ennyi. Ami igazán édes látvány, hogy az emberek hogyan figyelik a showt. Eddig kétszer is az erkélyről néztem végig a műsort, mert pont festés közben ért a dobritmus. A távolból kerekded csokibarna arcokat látok, és mindegyiken nagy fehérfogú mosolyt, és hallom a kacagást, a felszabadult nevetést… és együtt vidulok ezekkel az emberekkel, és gyönyörködöm, hogy képesek mindennek ilyen gyermeki lélekkel örülni.
Legyen egyenlőre elég ennyi a toldalékból. Folyt. Köv.

Július 21